Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Dr. Takács György: Rendszeres magyar pénzügyi jog [Könyvismertetés]

5 javaslatnak az adós helyzetének könnyítésére irányuló törekvését nem érintik s rendelkezéseinek szociális jelentőségét, valamint a gazdasági életre jótékony hatását nem csökkentik." A bizottság 1908. június 2(Mki jelentésében a ti. §. (az új szövegezés szerint 12. §.) akként változtatta meg, hogy a négy koronát felemelte öt koronára, amit a bizottság szerint ,,a megélhetés drágulásának fokozottabb figyelembevétele tesz indokolttá." HL Ezt a többszörösen módosított javaslatot 1908. július hó 2-án kezdte a képviselőház tárgyalni, amikor is az általános vita során Nagy György ügyvéd-képviselő — a törvény általános céljaira célozva — a következőket mondotta: (Napló 1906. XX. köt. 448. old.) „Nyilvánvaló, hogy egy törvénynek célja nem lelehet az, hogy a hitelezőt vagy helyesebben mondva a jogosított személyt — mert hiszen minden ügylet hitelezési ügyleten alapul — törvényes hátrányokban, igazságtalanságokban részesítse. Nem lehet viszont egy törvénynek célja az sem, hogy az adóst a maga teljes erejével — a törvény hatalmas erejével — a jogos vagy jóhiszemű becsületes hitelező követeléseinek teljesítése elől megvédje." ,,Nem kívánhatja az adós, hogy olyan mértékig védje őt a törvény a végrehajtási eljárás során, amely mértéke a védelemnek az igazságszolgáltatásba vetett hitet, a bírói parancs erejébe vetett bizalmat alkalmas volna megdönteni." Ugyancsak a törvény általános céljaira vonatkozólag mondja Kelemen Samu ügyvéd-képviselő a következőket: ,,A hitelező érdeke nem igényli, hogy az adós pőrére vetkőztessék, de az adós védelmének illetéktelen kiterjesztése se mehet odáig, hogy a fizetőképes embereket jogilag fizetésképtelenné tegye, hogy az ország lakosainak széles rétegeiben keltse fel azt a meggyőződést, hogy az adott szónak és a szerződéses Ígéretnek betartása nem kötelező és hogy bárki is jogosítva legyen mások, vele szemben fennálló jogainak rovására, magának nemcsak megélhetést, hanem életkényelmet is biztosítani. A kötelességekről való ilyen könnyelmű (felfogásnak táplálása már nem szociális eszme, hanem antiszociális intézkedés, és én a kisemberek egy lelkes védőjére Raffeisenre hivatkozom, aki az effajta intézkedésre azt mondta, hogy ez „veszedelmes jószivüse g . A parlamenti tárgyalás során sem az általános, sem a részletes vita során nem esett szó a 12. §-nak az élelmezéssel kapcsolatos rendelkezéseiről, mégis idevágóan -r- az általános vita