Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Dr. Takács György: Rendszeres magyar pénzügyi jog [Könyvismertetés]

8 során — Kelemen Samu ügyvéd-képviselő a következőket mondotta: „Amint tehát az egyik oldalon megállapítjuk a kis emberek számára a végrehajtás alól való mentességet, viszont a peres eljárásban meg kell állapítani a tartozás alapját, a causa debendit, azoknak a kis exisztenciák számára, akik szükséges ruházatot, akik szükséges élelmiszert hiteleznek és velük szemben korlátozni vagy egészen fel kell oldani a mentességet." ,,M'aga ez <a javaslat is két lépést tesz ebben az irányban. Az egyiket akkor, amikor valamely tárgy vételár követelésére nézve megengedi az illető tárgy lefoglalását, ha azt a bíró ítéletben kimondja és abban a másik esetben, ahol az öt koronás napidíjak lefoglalhatatlanságáról beszél és igen helyesen kimondja, hogy az élelmiszer követeléseknél ezek a mentességek felére szállnak le." A részletes tárgyalás során a 12. §. minden hozzászólás nélkül ment keresztül. Ezek után lépett hatályba az 1908. évi XLI. t.c, amelynek 12. §-a kimondja, hogy napidíjaknak, munkabéreknek ,szakmánymunkabéreknek csak a napi 5 koronát meghaladó része vonható végrehajtás alá, (Ezt az öt koronát a 62.600/1936. I. M. sz. rendelet 5 P-ben állapította meg.) A 12. §. 4-ik bekezdése a következőket mondja ki: ,,Az előbbi bekezdések szerint végrehajtás alá nem vonható összegek a végrehajtást szenvedőnek vagy családjának élelmezéséből és lakbérletéből felmerülő követelések miatt vezetett végrehajtás esetében felerészben lefoglalhatok." IV. Ezen törvény életbelépte után circa 28 esztendő tellett el, amikor az alsóbíróságaink ellentétes joggyakorlatot folytattak abban a kérdésben, hogy vájjon a törvénynek ezen kifejezése „élelmezés" érthető-e az élelmiszeráruk vételára címén keletkezett követelésekre, avagy csak a szorosan vett ellátásra vonatkozik. A m. kir. Kúria elnöke a vitás kérdést jogegységi döntés elé utalta. A m. kir. Kúria 76. sz. 1935. december 7-én hozott jogegységi döntése a kérdést a következőképen döntötte el: „Élelmiszeráruk hátralékos vételárának behajtása iránt folyamatba tett végrehajtási eljárás során a napidijaknak, napszám vagy hétszám szerint fizetett munkabéreknek és szakmánymunkabéreknek, napi öt pengőt meg nem haladó részét végrehajtás alá vonni nem lehet." A jogegységi döntvény indokolásának lényege a következő: Az élelmezéssel kapcsolatosan a törvény kivételt tesz. . Általános elv, hogy a kivételeket szorosan kell magyarázni.