Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Törvénykezési illeték s az átalányrendszer

480 bizonyítani képesek". Talán helyesebb lett volna a Kúria által megkívánt szigorú bizonyítást magára a perre hagyni. A P. HL 5446/1935. sz. ítélet hatálytalannak tartja a férj perenkivüli visszahívását, mert a visszahívó levél nem közölte a feleséggel a ház és ajtószám határozott, megjelölését, nem volt elég meleg hangon írva, végül nem vetett számot az feleségének avval a kívánságával, hogy öreg és 'beteges édesanyját, aki az együttélés alatt is a házasfelekkel lakott, maga mellett tarthassa és ápolhassa. Az sem elegendő, hogy a visszahívó férj csak elvileg állapodik meg a bérbeadóval abban, hogy az az ő .számára egy kétszobás lakást fenntart, mig a férj ugyanez alatt az idő alatt egy albérleti szobában lakik, mert a férj magatartásából a Kúria arra következtetett, hogy nála az életközösség folytatására irányuló komoly akarat hiányzott. Szerintem ez a komoly akarat nem teszi szükségessé azt, hogy a férj mindenesetre költségekbe verje magát olyankor, amikor nem tudja, nem fogja-e a feleség valamely más indokból a visszatérést megtagadni. A perenkivüli visszahívás formáját mondhatni jogszabályszerű precizitással írja körül a P. III. 219/1936. sz. ítélet, amelyből, noha hasonló eseteket már több ízben közöltünk, mégis idézzük az alábbi passzust: ,,A 406. sz. elvi határozatban megszabott előfeltétel nem egyszerű visszahívást vagy bocsánatkérést jelent. A vétkes félnek elhagyott házastársához elsősorban békítőleg kell közelednie, vagyis hibáját beismerve, őt megkövetni és a hibát a lehetőséghez képest kimenteni és jóvátenni köteles. De ezen túlmenően igyekeznie kell megbántott házastársát kiengesztelni és őt az életközösség helyreállítására rábírni. Ez a kiengesztelés és rábírási törekvés megvalósítása már fogalmilag is oly kitartó folytatólagos tevékenységet kiván, amely a vétkesség súlyához képest alkalmas a megbántott házastársban a sérelem okozta felindulás és egyéb lelki behatás lecsillapítására, megrendült hitének és bizalmának helyreállítására és ily módon békülési hajlandóságának megnyerésére. Ez az előfeltétel, — amennyiben megbocsájtásról egyáltalában szó lehet, — akkor áll be, amikor a vétkes házasfélnek a kiengesztelésre irányuló ez a kitartó tevékenysége eléri azt a pontot, amikor a vétkesség súlyához mérten a jóérzésű, a megértő és elnéző, a házasság erkölcsi rendeltetését szem előtt tartó házastársban az élettapasztalat szerint a megbékélésnek már be kell következnie." A különélés idejére eső cselekmények beszámíthatósága sokkal enyhébb, mint az együttélés alattiaké. Fokozottan áll ez, midőn a különélés alatt elkövetett kötelességsértő cselekmények — durva szitkozódások és fenyegetődzések — annak az elkeseredésnek a folyományai, amelyet a másik fél tervszerű eljárása