Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Törvénykezési illeték s az átalányrendszer

477 összeg képezi az illetéklerovás alapját. A tartozatlanul magasabb összegben lerótt illetéket a jövőben is visszatéríti a kincstár. A kereseti kérelem felemelése tekintetében különbséget tesz a rendelet a között, hogy a felperes követelését 400 P-n aluli, vagy azon felüli összegre emeli-e fel. Előbbi esetben, ha a felperes az átalányösszeget megfelelően nem egészíti ki, kiteszi magát annak, hogy a bíróság a kereseti kérelem felemelését figyelmen kívül hagyva, az eredeti kérelem alapján határoz. Abban az esetben, ha a felperes a követelés összegét 400 P-n felüli összegre emeli, elvész a már lefizetett átalányösszeg és a per további során az eddigi törvényes rendelkezések értelmében kell az illetéket leróni s nem lehet átalányozni még abban az esetben sem, ha a felperes időközben követelését 400 P alá szállította le, vagy ha a bíróság újabb megállapítása folytán csökkenne a per tárgyának értéke 400 P alá. A 8. §. utolsó pontja a Pp. 233. §-ával szabályozott peregyesítés, továbbá a Pp. 82. §-a szerinti főbeavatkozási s a 189. §, szerinti új kereset és viszontkereset fennforgása eseténi illetékezési szabályokat tartalmazza. Az egyesített perek az illetékezés szempontjából önálló pereknek tekintendők s ennek következtében külön-külön illetékezendök 400 P alatt átalányösszeggel, 400 P-n felül az eddigi gyakorlat szerint, ha viszont 400 P-t meg nem haladó és a Pp. 8. és 9. címében szabályozott fizetési meghagyásos eljárás során főbeavatkozási pert, új keresetet, vagy viszontkeresetet indítanak, az illetékátalányon felül az 1914. évi XLIII. t.-c. rendelkezéseitől eltérőleg le kell róni az általános szabályok szerint járó illetéket is, tekintve, hogy ezen perek nem a meghagyásos eljárásból keletkeztek, hanem csupán annak során indíttattak. Természetesen a viszontkereset után járó s az általános szabályok szerint kiszámítandó illeték, a viszontkeresetet támasztó alperest terheli. Dr. B. G. JOGGYAKORLAT. A judikafura kiemelkedő döntései. A joggyakorlat anyagából mindenekelőtt a legutóbb meghozott két jogegységi döntvény érdemel figyelmet. A 81. sz. polgári jogegységi döntvény szerint az örökbefogadási szerződésnek magánjogi vonatkozásban való érvényességéhez is a szerződésnek kormányhatósági megerősítése szükséges. A döntvény indokolása számos esetet idéz — névviselés, községi illetőség, honosítás, amelyekhez még hozzájárul a kedvezőbb öröklési és ajándékozási illetéktétel az 1920: XXXIV. t.-c. 88. §. 3. pontja és 93. §. 3. pontja szerint — amelyek közigazgatási jogi szempontból megkívánják az örökbefogadás érvényességéhez a kormányihatósági megerősítést. A döntvény indokolása szerint az