Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Egyes kérdések a részletügyletek köréből

46 november 25. előtt kiadott engedélyek alapján lehívásra kerülő schillingtételek után is meg kell fizetni. A Magyar Királyság és a Német Birodalom között a magyarnémet áruforgalomból származó fizetések tárgyában ideiglenesen már 1935. december 5.-étől alkalmazást nyert megállapodás. Az eddigi klíringrendszer helyéibe a devizakompenzáció rendszere lép, mely a következő szabályok szerint történik: A Németországba szállító magyar exportőr e célra külön rendszeresített ,,E" jelű lilaszínű tanúsítványon a Magyar Nemzeti Bankkal szemben visszavonhatatlanul kötelezettséget vállal arra, hogy az áruszállításból eredő márkakövetelést legkésőbb az üzletkötés feltételeiben megállapított esedékesség időpontjában a lebonyolító bankok (Angol-Magyar Bank, Magyar Általános Hitelbank, Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank, Magyar-Olasz Bank, Pesti Hazai Első Takarékpénztár, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank) valamelyike útján magyar-német devizakompenzációban el fogja adni és a kiviteli tanúsítványokon kötelező nyilatkozatot tesz, hogy az áruszállításból eredő márkakövetelésének eladására valamely lebonyolító banknak ,.limitálás" nélküli eladási megbízást ad. A magyar exportőr köteles német vevőjénél rendelkezni, hogy a számla szerinti márka-értéket a Deutsche Verrechnungkassenál az exportőr által megnevezett lebonyolító bank számlájára fizesse le, a kedvezményezett (eladó vagy az eladó által jogosított) megnevezése mellett. A lebonyolító bankoknak ugyanis a D. V.-nál számláik vannak. A német vevő a fentiek szerint tehát minden körülmények között fizetni tartozik, illetve a magyar exportőr oly megállapodást köteles létesíteni a német vevővel, hogy a vevő részéről bármely követelés beszámítása kizárt legyen. Ha a magyar exportőr pengőben számlázott, akkor a német vevő rendszerint az esedékesség napját megelőző napon Budapesten jegyzett vételi (alacsonyabb) felárral csökkentett pengő összegnek a 100 P = 73.42 RM. árfolyamon kiszámított márkaösszeget fogja befizetni, kivéve, ha a felek kifejezetten abban állapodnak meg, hogy az átszámításnál a számla keltének napján jegyzett vételi (alacsonyabb) felárat kell számításba venni. A felek egymásközt való elszámolása tehát csak e kétféle módon történhetik. Ha nem pengőben vagy márkában, hanem más pénzértékben számláz a magyar exportőr, úgy az átszámítás márkára az utolsó berlini hivatalos középárfolyamon történik. Az áruforgalommal kapcsolatos költség (fuvardíj, jutalék, vám, biztosítás stb.), valamint a szabadalmi és licenc díjak ugyanígy számoltatnak el. A német áru magyar importőrjének 1935. december 5-től kezdődően devizakiutalásra irányuló igénylés helyett valamely pénzintézet útján márkavásárlási engedélyre irányuló igényét kell benyújtania az e célra rendszeresített nyomtatványok felhasználásával. E szabályok vonatkoznak a fentebb részletezett mellékköltségből keletkezett német követelésekre is. Kivételt képez a magyar szállítmányok szárazföldi és tengeri német tranzit fuvardíja. Ilyen összegeket az eddigi eljárás szerint kell a Magyar Nemzeti Banktól igényelni. Ha a kiadott vásárlási engedélyeket nem az engedélyezett teljes összeg erejéig veszik igénybe, úgy az engedély birtokosának az engedélyen nyilatkozni kell arra nézve, hogy az igénybe nem vett összegre vásárlási jogát kívánja-e még későbbi időpontban gyakorolni. A lebonyolító bankok kötelesek a D. V.-nál vezetett számlájukra befolyt tételekre a kedvezményezett magyar exportőr által adott eladási megbízásokat e megbízás vételétől, a vásárlási engedély alapján az importőrök által adott vételi megbízásokat pedig a vételi megbízás vételétől számított 24 órán belül leszámolni. A lebonyolító bankok a napi kompenzációban engedélyt kapnak saját