Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Moratóriumból kibontakozás felé

21 kérelmet az elsőbíróság végzésének megváltoztatásával elutasította, nem a végrehajtási törvényben szabályozott és a Ppé. 40. §-a 4. bekezdésében kiemelt végrehajtásnak, biztosítási végrehajtásnak vagy zárlatnak elrendelése kérdésében hozott — további felfolyamodással is megtámadható végzés és nem is tartozik az 1881: LX. t.-c.-ben helyenként felsorolt azok közé a végzések közé, amelyek ellen a harmadbírósághoz további felfolyamodásnak van helye. Maga a 16.200/ 1933. M. E. pedig sem a zárlatról rendelkező 5. §-ban, sem egyéb helyen nem biztosít kifejezetten kétfokú felfolyamodást a zárlat elrendelése kérdésélben s nincs ilyen intézkedése a többi gazdavédelmi rendeletnek sem. Sőt a 16.200/1933. M. E. 2. §-a 4. bekezdésének abból a szabályából, amely a hitelezői felügyelet elrendelése kérdésében kifejezetten csak egyfokú felfolyamodást enged, kétségtelenül az következik, hogy a hitelezői felügyelet egyik megnyilvánulásaként szabályozott zárlat tárgyában sem lehet kétfokú jogorvoslatnak helye, mert az 5. §. 1. bekezdése szerint a zárlat csak a hitelezői felügyelet elrendelésére irányuló „kérelemmel együtt vagy később" kérhető. Azt pedig okszerűen nem lehet feltenni, hogy a jogalkotó az alapkérdés (hitelezői felügyelet) következménye (zárlat) tárgyában olyan jogorvoslatot kívánt volna biztosítani az érdekelteknek, amelyet az alapkérdésben nyíltan kizárt. (C. Pk. sz. 3210/1935. — J. H. IX. 863.) Jogorvoslat. A gazdatartozások fizetésének szabályozása és a védett birtokkal kapcsolatos végrehajtási és egyéb eljárásról szóló 14.000/1933. és 16.200/1933. M. E. rendeletnek azon intézkedései, melyek a gazdaadós lakásának berendezési és használati tárgyai végrehajtás alá vonásáról vagy végrehajtás alá nem vonhatásáról rendelkeznek, a végrehajtási eljárás körébe tartozó rendelkezések és mint ilyenek, a végrehajtási törvény kiegészítéseként jelentkeznek. Ebből következik, hogy a jogorvoslatokra vonatkozóan is a Vht. rendelkezései az irányadók, amennyiben az utóbb említett jogszabályok ettől eltérő intézkedéseket nem tartalmaznak. Már pedig a másodbíróság végzése nem tartozik azon végzések közé, melyek ellen a Ppé. 40. §-a alapján további felfolyamodásnak volna helye és a gazdavédelmi rendeletek sem tartalmaznak olyan intézkedést, hogy a fentemlített kérdésben kétfokú felfolyamodásnak van helye. Ezért a kir. törvényszék a felfolyamodást a Pp. 558. §-a és az 1930. évi XXXI. t.-c. 45. §-<a alapján hivatalból visszautasította. (Budapesti törvényszék, 21. Pf. 11.735/1934., Medzihradszky, 1935. évi 7. sz., 320. lap.) Árverési halasztás. Az a körülmény, hogy gazdaadóst 1934. évben gazdálkodásának eredményére kiható szárazság sújtotta, bár e körülményre csak a felfolyamodásban történt hivatkozás, — tisztázandó —, ezért az elsőbíróság végzése feloldandó és a bíróság a 4150/1934. M. E. sz. rendelet 5—7. §§-ában szabályozott eljárásra utasítandó volt. (Bp. Tsz. 21. Pf. 832/1935., Medzihradszky, 1935., 223. 1.) Végrehajtást szenvedő az általa becsatolt községi bizonyítvány tartalmával csupán azt igazolta, hogy ingatlanainak termését 1934. év tavaszán és nyarán 60—80%-os aszálykár érte. Ez a körülmény egymagában nem igazolja, hogy végrehajtást szenvedő emiatt önhibáján kívül fizetésképtelenné vált. Ismeretlenek ugyan a kir. törvényszék előtt nevezettnek egyéb forrásból származó jövedelmei, de a halasztás kérdésében tartott tárgyaláson tett nyilatkozat arra enged következtetést, hogy tartozásának rendezésére — elemi károsodásától függetlenül — megfelelő anyagi erőkkel rendelkezett, (Miskolci tsz. Pkf. 8045/1934/13.) Arra az adósra, kinek jövedelme mezőgazdasági munkajövedelemből ered, gazdasága pedig nincs, a R. 21. §-a nem alkalmazható, mert gazdaság hiányában a gazdálkodásának ered-