Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Moratóriumból kibontakozás felé

20 fogja foganatosítani a végrehajtást. A védettség ugyanis a gazdaadósnak nem minden ingó vagyonára, hanem csak a 14.000/1933. M. E. számú rendelet 9. §-ában felsorolt ingóságaira terjed ki. A 16.200/ 1933. M. E. számú rendelet 16. §-a pedig kifejezett rendelkezést tartalmaz ily esetre, vagyis a végrehajtást szenvedő az ingó végrehajtás foganatosítása során, amennyiben a foglalást sérelmesnek találja, a végrehajtási lépések ellen előterjesztéssel élhet. Annak a kérdésnek az elbírálása tehát, hogy a védettségre való tekintettel bizonyos ingóságok foglalás tárgyát képezhetik-e vagy sem, a végrehajtás foganatosítására tartozik. (Bp. Tsz. 21. Pf. 1908/1934., Medzihradszky, 1935., 122. 1.) Arról, hogy a hitelező követelése a s o rrendi tárgyaláson csupán a R. 5—7. §-aiban meghatározott mértékben elégíttessék ki, csak akkor lehetne szó, ha a védett ingatlan haszonvételére vezetett végrehajtás során lefoglalt jövedelem került volna felosztás alá (lásd a 16.200/1933. M. E. 19. §-át). Ily korlátozott mérvű sorozás azonban akkor, amidőn a végrehajtást szenvedőnek valamely szabályszerűen és jogerősen lefoglalt ingó vagyontárgya, illetve követelése osztandó fel, helyet nem foghat, még akkor sem, ha a felosztandó vagyontárgy esetleg a R. 9. §-ában felsorolt ingó vagyontárgyak közé lenne ís sorolható, mert az ingatlan védetté nyilvánításának ténye a végrehajtást szenvedő ingó vagyonára általában a végrehajtás elrendelését nem gátolja. Az tehát, hogy általában az ingókra vezetett végrehajtás során valamely lefoglalt védett ingóságiból való kielégítés be ne következhessék, csak úgy kerülhető el, ha ez az ingóság a végrehajtást szenvedő által a 16.200/1933. M. E. 16. §-<a, avagy a 4150/1934. M. E. 1. §-a alapján benyújtott előterjesztés, illetve kérelem folytán a bírói zár alól féloldalik. (C. Pk. V. 2415/1934. — J. H. IX. 494.) Zárlat. A 16.200/1933. M. E. sz. rendelet az ekként létesített zárlatot a védett birtok hitelezői felügyeletéről szóló I. fejezetben, tehát a hitelezői felügyelet keretében szabályozza. A zárlati kérelem a hitelezői felügyelettől függetlenül elő sem terjeszthető, mert a hitelező a zárlatot az 5. §, 1, bekezdése szerint csak a hitelezői felügyelet elrendelésére irányuló kérelmével együtt vagy csak utóbb kérheti, s ennek a zárlatnak az elrendelése kizárólag az 5. §. 1. és 2. bekezdése alapján, tehát gazdavédelmi rendelkezés alapján és nem a végrehajtási törvénynek valamely szabályánál fogva történik. Eszerint a szóbanforgó zárlat nem végrehajtási zárlat, hanem a védett birtok hitelezői felügyelet alá rendelésével kapcsolatos önálló és külön fajú zár alá vétel. Nem érinti ezt a minősítést az id. rend. 5. §-ának 4. bekezdésében foglalt az az intézkedés, hogy a zárlat foganatosítására, hatályának kezdetére, a zárgondno'ki eljárásra és a zárlat megszüntetésére a végrehajtási eljárásnak a biztosítási zárlatra (1881: LX. t.-c. 237. §.) vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ez az utalás ugyanis, mely a zárlat elrendelésére és ennek a íjogi alapjára nem is vonatkozik, a gazdavédelmi zárlatot nem kívánta különálló jogi jellegétől megfosztani, hanem csak azt jelenti, hogy a rendelet a gazdavédelmi jogszabály alapján már elrendelt zárlat foganatosítására stb. vonatkozó szabályok felsorolását egy rokon természetű jogintézmény szabályaira való általános hivatkozással pótolta. A jogszabályszerkesztésnek az a szokásos módja azonban, amely >a létesítendő jogintézményre bizonyos vonatkozásokban csupán utalások útján állapít meg szabályokat, a két intézményt egymagában nem teszi ugyanazzá. A védettséggel kapcsolatos zárlatot tehát a 16.200/1933. M. E. 5. §. 4. bekezdésének utalást tartalmazó rendelkezése nem teszi végrehajtási természetű zárlattá. Ezért a másodbíróságnak megtámadott végzése, mely a 16.200/1933. M. E. 5. §-a 1. bekezdése alapján előterjesztett zárlati