Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Moratóriumból kibontakozás felé

19 Védett birtok haszonélvezetére vezetett végrehajtás. Az ingatlan haszonélvezetére a kielégítési végrehajtás elrendelését nem akadályozza meg a védettség iránti kérelemnek beadása, mert a R. 9. §. (3) belkezdése szerint ennek a Ppé. 41. §-ában meghatározott halasztó hatálya van, itt pedig ez felsorolva nincsen. (Budapesti ítélőtábla, P. XIV. 3059/1934/21.) A R. kétségtelenül ki akarta terjeszteni védelmi intézkedését arra a szintén gyakori esetre is, amidőn az ingatlan haszonélvezetére vonatkozó jog, haszonbérbeadás folytán a haszonbérlőt illeti, s amikor a haszonvétel a tulajdonos szempontjából egyedül a haszonbér formájában jelentkezik és így a gazdavédelmi rendelet 9. §-ában foglalt haszonvétel fogalma alatt a tulajdonost illető haszonbért is értette, miből következően a gazdavédelmi rendelet 9. §-ának helyes értelme csak az lehet, hogy végrehajtást elrendelni, illetve foganatosítani a tulajdonost illető haszonbérre sem lehet. — Kétségkívül ez az értelmezés felel meg a rendelet szellenének. Az ellenkező magyarázat a rendelet célját meghiúsító, a gazdaadóssal szemben súlyos, sőt esetleg helyrehozhatatlanul sérelmes azon eredményre vezetne, hogy az ingatlanait haszonbérbeadás útján hasznosító gazdaadós ingatlanainak haszonbér formájában jelentkező egyedüli hozadékától, — annak végrehajtás alá vonhatása esetében, — megfosztható lenne s így az ilyen gazdaadós bevétel, jövedelem hiányában nem tudna eleget tenni a R. 5—7. §-aiban megszabott kötelezettségeknek, ami viszont maga után vonná ingatlanai védettségének megszüntetését, valamint a javára fennállott végrehajtási korlátozások teljes felszabadulását, ennek következtében esetleges tönkrejuttatását is, tehát olyan következményt, amit megakadályozni egyik legfőbb célja a gazdavédelmi rendeletnek. (Miskolci tsz., Pkf. 1812/1934/11.) A 9. §-nak (5) bekezdése szerint külön rendelet állapítja meg, hogy a végrehajtási lépések miként szüntethetők meg, azonban ez az intézkedés egyedül a rendelet hatálya előtt a haszonvételre vezetett végrehajtások lehető feloldása tekintetében intézkedik, tehát azokra a végrehajtásokra nézve, amelyek nem esnek az ingatlan haszonélvezetére vezetett zárlat vagy a 9. §. (*) bek. alá eső ingókra vonatkozó végrehajtás fogalma alá a védettségi eljárásban, a végrehajtás feloldásáról általánosságban nem lehet szó. Már most a 9. §. (2) bekezdése szerinti hatály szintén csak ezekre a végrehajtásokra áll be, csak ezekre a végrehajtásokra intézkedik a 16.200 1933. M. E. számú rendelet IV. fejezete is; s a 16. §-ban a végrehajtás feloldása iránt megengedett előterjesztésnek is csak az ilyen végrehajtások tekintetében van helye. A jelen esetben lefoglalt házbérkövetelés azonban a végrehajtási foglalás előtt lejárt követelésiként, tehát nem az ingatlan haszonvételére vezetett zárlat keretében foglaltatott le, a R. 9. §-abeli ingó fogalma alá sem vonható, tehát a fentiek értelmében a foglalás feloldása sem volt erre nézve kérhető. (Szegedi ítélőtábla. — P. II. 88/1935/16.) Az ingatlan állagára a kielégítési végrehajtás elrendelhető, azonban az ingatlan haszonélvezetére végrehajtást elrendelni nem lehet. A 9. §. ugyanis csak az ingatlan haszonvételére tiltja a végrehajtás elrendelését, míg az ingatlan állagára nem és az ingatlanra csak árverés nem tűzhető. A végrehajtató fél a szolgáltatások elmulasztás ára alapított jogait csak úgy érvényesítheti, ha az illetékes telekkönyvi hatóság a védelt birtok feljegyzés törlését elrendelte, illetve hogy a mulasztás alapján a védettség megszüntetését kéri a tkvi hatóságnál. A kifejtettek szerint tehát az a kérdés, hogy a végrehajtást szenvedő a 'kérdéses szolgálatásoknak eleget tett-e vagy sem, nem tartozik a végrehajtási bíróság hatáskörébe. Nem volt törvényes akadálya annak sem, hogy a kielégítési végrehajtás a védettség ellenére a végrehajtást szenvedők ingó vagyonára is elrendeltessék, mert az elrendelés időpontjában még nem tudható, hogy a végrehajtató milyen ingó vagyonra 2*