Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Moratóriumból kibontakozás felé

11 engedésére a jogalkotás a megállapított programm ellenére, rendkívüli események következtében kényszerült. Alapjában téves tehát Kiss Ernőnek az a fejtegetése,6) amellyel a kir. Kúriának a 6300 1932. M. E. 35. §. 2. bekezdésével kapcsolatban kifejezett álláspontját a védettséggel járó korlátozásokra is általánosítani törekszik, azt tartván, hogy ,,a védett birtokká nyilvánítás hatálya elsősorban és legfőképen a végrehajtási eljárások áradata ellen — gátak emelésében csúcsosodik ki." A gazdatartozásokról kiadott rendeleteket — kivált ha a R. előtt adattak ki — nem szabad egységesen elbírálni (ami igaz lehetett egy moratorialis csökevényre, az nem illik a R. alaprendszerére), hanem az egyes rendelkezéseket folyamatosan kell értékelni, fokozatokként olyan lépcsőzetben, amely moratóriumból kibontakozás felé tör. A R. a védettséggel nem új halasztást kívánt adni, hanem a meglevőt kívánta leépíteni; a kötelezettségek mértékét ideiglenesen az adósok átlagos teljesítőképességének mértékére szállítva — Ü szabályszerű teljesítést kívánta biztosítani. A védetté nyilvánítás lényege az adósnak közfelügyelet alá helyezése a végből, hogy rendszeres fizetésekhez szokjék, újabb adósságokat ne halmozzon és méltányosan elvárható kötelességteljesítése alapján végleges teherrendezés alá kerülhessen. A védettség olyanforma kötöttségi állapot, mint amilyen a hitbizománnyal, a földbirtokrendezés során juttatott birtokkal, a telephellyel, a vitézi és haditelekkel vagy a családi birtokkal jár együtt. Ez a kötöttség nemcsak védi, hanem kötelezi és korlátozza is az adóst; a megszabott kötelezettségek teljesítése előfeltétele a védelemnek; a védelem egyébként is korlátozott, nem érvényesül a kivett követelésekkel szemben és nem terjed ki minden vagyontárgyra. Az adós védettsége a kellően biztosított hitelezőre nemcsak hátrányt, hanem előnyt is jelent: a régi kamathátralékot tőkésítheti; nem kell tartania az adós ingatlanának újabb megterhelésétől és a hátrább álló hitelezők fedezetpusztító ostromától, a bizonytalan kimenetelű árverés helyett rendszeres szolgáltatáshoz jut, amelyhez a kincstár is hozzájárul; — kamathozzájárulás, tőketörlesztési jutalom-megtérítés, állami készpénztörlesztés és könyvjóváírás alakjában olyan előnyökhöz jut, amelyeket ezidőszerint árverés esetében aligha érhetne el. A kölcsönös előnyökre tekintettel a II. R. az adósok és hitelezők egyöntetű kívánságára engedte meg bizonyos keretek között a törült védettség visszaállítását. Ezek szerint a védettség lényege egészen más mint végrehajtási korlátozás; jelentősége túlnő az egyes adós védelmén, túlnő az adósnak hitelezőivel fennálló közvetlen jogviszonyán is. A hitelezőt méltányos joggyakorlásra, az adóst rendszeres kötelességteljesitésre neveli; a tömeges ingatlankinálatot akadályozza (vagyis az országos 6) Magyar Jogi Szemle 1935. évf. 25. 1.