Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 10. szám - Dr. Habermann Gusztáv: Jogerő a perenkívüli eljárásban [Könyvismertetés]

632 mezés közvetlen ebédadással történik, vagy az adós felesége otthon főzi meg a megvett élelmiszereket. Kétségtelen, hogy megtörténhet, hogy a végrehajtást szenvedő a vett élelmiszereket dínom-dánom céljára vendégeinek, vagy szeretőjének vette és így a foglalásmentesség megszorítása a csálád érdekei ellen való lenne. Ilyen esetben a végrehajtást szenvedő előterjesztés útján kereshetne orvoslást, de felfolyamodás útján is, mert ez a kivételes íoglalási lehetőség már a végrehajtás elrendelésekor, sőt a perben is tisztázandó lehet annak analógiájára, mikor egy a végrehajtás alól mentes ingóság vételárának behajtásáról van szó. Mikor az egyszerre kiszolgáltatott élelmiszer nagy mennyisége vagy fényűző és nem az egyszerű család élelmezéséhez szükséges minősége, a követelésnek e bekezdésben említett jogalapból származását kétségessé teszi a bírósági kiküldött a 2 pengő 50 f.-t meghaladó, de 5 pengőt el nem érő napidíj lefoglalását megtagadhatja. A végrehajtási novella 12. §. utolsó bekezdésének tágabb értelmezését, melyet pl. a budapesti kir. törvényszék 21. Pf. 9661/1932. sz. végzése is követ, épen szociális szempontok indokolják. Ifj. dr. Szigeti László. IRODALOM. £v Dr. Habermann Gusztáv: Jogerő a perenkívülí eljárásban. A szerző a perenkívüli végzések anyagi jogerejének kérdésével foglalkozik. A Pp. tudvalevően az anyagi jogerőt szabályozó 411. §.-t nem terjesztette ki a végzésekre, A perrendtartás a végzések anyagi jogerejét illetően nemcsak hallgat, hanem tudatos intézkedést is tartalmaz. Jelesül: a generaliter utaló 422. §. az ítéletekre irányadó szakaszok felsorolásánál csak a 410. §.-t (alaki jogerő) említi fel mint olyat, amely a végzésekre szintén alkalmazandó, a 411. §. (anyagi jogerő) felhívását azonban mellőzi. Érthető tehát, ha a Pp. legjelesebb magyarázói (Kovács, Antalfi) ezen legális állásponttal összhangban szintén azt hirdetik, hogy a 411. §. a végzésekre nem alkalmazható, tekintet nélkül arra, hogy azokat a peres vagy perenkívüli eljárás során hozták. Dr. Habermann azonban szembeszáll ezzel a felfogással. Széles tudományos felkészültséggel és meggyőző logikával mutatja ki, hogy a végzések gyakran tartalmaznak olyan döntéseket, melyek substantíájuknál fogva anyagi jogerőre emelkedésre képesek és anyagi jogerőre emelkednek is. Ezen tételét a pert megelőző és befejező eljárásban hozott (keresetlevelet visszautasító-, ítéletet kijavító-, kiigazító-, kiegészítő-, a fellebbviteli perorvoslatokat visszutasító) határozatokon, továbbá a perenkívüli egyezséget tudomásulvevő végzésen, a fizetési meghagyáson, az ügyvédi költséget, végül a bér- és haszonbérösszeget megállapító határozatokon demonstrálja. Befejezésül a külföldi ítéletnek végrehajtása tárgyában hozott határozattal, a sorrendi végzéssel, a végrehajtási előterjesztést elintéző, végül a zárgondnoki