Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A gazdaadós eljárási joga

H7 kori helyzet szerint kell elbirálni. ,,Az úgynevezett gazdasági lehetetlenülés", amely in concreto (nyilván a hosszabb birtokbanlételre tekintettel már nem in integrum restitutiós ügyletbontásra, hanem) legfeljebb" a vételár mérséklésére (= devalorizációra) vezethetne, szintén nem ismerhető fel: mert az értékesés már a vevő késedelme alatt állott be. Jegyezzük meg, a háttér megfestése végett, hogy a VI. tanács korábbi esetekben (pl. VI. 5285/1933., 1934. V. 17-én, MD. 1934. 116.) ugyancsak a gazd. lehetetlenüléssel védekező ingatlanvásárlók ellen döntött, különböző indokokból, és hogy a vevő késedelembeesésében az V. polgári tanács (pl. V. 3149 1932., 1933. XII. 4-én, MT. 1934. 12.) szintén oly okot lát, amely a gazd. lehetetlenülésnek a később beállt tények miatti megállapítását már egymagában kizárja; nem változtat ezen az, hogy az eladó utóbb halasztást engedélyezett a fizetésre. b. gy. Gazdasági lehetetlenülés és Pp. 413. §. szerződéses notartásnáí. Nőtartásdíj, ha jár, kétségtelenül ,.viszontszolgáltatástól függetlenül" jár. Ebből a Kúria III. polgári tanácsa (III. 2618/1934., 1934. X. 25-én) azt vonja le, hogy a tartásra kötelezett férj már a limine sem védekezhetik gazdasági lehetetlenüléssel. Az állásfoglalás kongruens a tanács következetes gyakorlatával, mely szerint gazd. lehetetlenülés egyedül kétoldalú (synallagmatikus) szerződéseknél jöhet szóba. (V. ö. MT. jav. 1150. §.). Utóbbi tételt egyéb vonatkozásokban nem tartom ugyan teljesen megnyugtatónak, de éppen a tartás körül nincs különösebb relevanciája, mert a tartásdíj összegét a Pp. 413. §-ára támaszkodva le lehet szállítani gazd. lehetetlenülés felhívása nélkül is. Megtörtént a leszállítás a szóbanforgó esetben is. A Kúria 20%-kai mérsékelte a tartásdíjat, minthogy a férj jövedelmének úgy közhivatalnoki nyugdíjból álló kisebb, mint házainak bérbevételéből származó nagyobb része érezhetően visszaesett. Ennek a külön élő feleségre is ki kell hatnia, hiszen a jövedelem csökkenésének következményeit a feleségnek akkor is el kellene viselnie, ha a házassági életközösség nem szakadt volna meg. A szóbanforgó ítélet gazdag anyaga egyébként is több irányban nyújt válságjogi érdekességeket. Emeljünk ki ezek közül még egyet-kettőt. A házasfelek szerződése a tartásdíj öszszegének úgy felemelését, mint leszállítását kizárta volt, ,(kivéve az általános inflációs pénzügyi krízis, devalváció stb." eseteire. A férj a perben azt vitatta, hogy jelenleg burkolt formájú infláció és devalváció van. A Kúria kimondja, hogy ez nem áll. (Tegyük hozzá, hogy hiszen inflációs pénzesésnek a tartás öszszegére éppen emelőleg kellene hatnia, tehát a reá hivatkozó fél ellen.) Ellenben a felek ,,satöbbi"-jét látja megvalósultnak az ítélet a férj jövedelmeinek már jelzett esése által, úgy hogy a leszállításra magában a szerződésben is talál fogantyút. Voltaképp azonban még a tartásdíj összegének minden megváltoztatását kizárni óhajtó (eléggé gyakori) szerződésekkel szemben sem feltétlenül szükséges, hogy maga a szerződés adjon lehetőséget a saját félretételére. A lefolyt évben mondta ki ugyancsak 5*