Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A kereskedelmi kötelezőjegy (bon) elévülése

68 a III. tanács (MI. 1787 1934., 1934. VI. 26-án, JH. 1934. 790.),, hogy bár a férj joghatályosan mondhatott le, közokirati alak nélkül is, a vállalt tartásdíj mérséklése iránt a Pp. 413. §-ához képest a jövőben megnyílható jogáról, mindamellett ha ez a lemondás — mint rendesen — azon az alapos feltevésen nyugodott, hogy a férj jövedelme állandó marad: e feltevés előreláthatatlan megdőlésével (közhivatalnoki nyugdíj leszállításával) a lemondás hatálya is megdőlhet. Frappáns példája a nehézség és a megoldás annak, mennyivel igazságosabb eredményekhez vezetnek a felek véglegeset célzó szerződéseinél a gyámkodni kényszerülő törvény és judikatura, amelyek megtalálják a módot arra, hogy a jogi helyzet is megfelelően átalakulhasson, amikor tempóra mutantur ... b. gy. A kereskedelmi kötelezőjegy (bon) elévülése. A forgalc .ii növekedésével, az ügyletek gyakoribb voltával együtt jár az elévülési időnek célszerűségi okokból való megrövidítésének követelménye. Mikor az egyes emberek életében nagyobb jelentőségű, rendszerint ingatlanra vonatkozó egynéhány ügylet fordult elő, nem számítva a kisebb és azonnal lebonyolításra kerülő, szükségleti cikkekre vonatkozó kézen-közön teljesítendő adásvétel: és csereügyleteket, melyekből utólagos igények nem származtak, akkor helyénvaló volt a 32 éves elévülési idő. Az elévülés nem az anyagi igazság, hanem tisztán a gyakorlati célszerűség intézménye, sőt az anyagi igazsággal mindig ellenkezik és akinek igényét a bíróság elévülés okából utasítja el, annak mindig az az érzése, hogy vele valami igazságtalanság történt. De minél bonyolultabb a forgalmi élet, minél gyakoribbak az ügyletek az egyes ember életében, mikor kereskedők, de gazdák is szinte naponta kötnek ügyleteket, akkor az egyes embert állandó zaklatásnak tenné ki, ha régi, már elfelejtett ügyletek alapján igényeket támasztanának ellene, amelyeket már rég lezártnak hitt és a vonatkozó írásos bizonyítékokat kiselejtezte, az esetleges tanúk pedig már az ügyre nem emlékeznek. Ujabb törvények, különösen a forgalmi ügyletek terén, sok rövid elévülési időt teremtettek egyes igényekre nézve. Még fontosabb a rövid elévülési idő az értékpapíroknál, amelyek rendszerint jogcím nélküli papírok, tehát a mindenkori alperes kénytelen az értékpapírnak felmutatása esetén bizonyítani, hogy a papírban megtestesített követelés megszűnt. A jogcímnélküli igényeknél a jogosított részére nyújtott könnyítésekkel, a bizonyítási tehernek alperesre való áthárításával szükségszerűleg együtt jár az elévülési idő rövidsége. A kereskedelmi törvény tervezetének tárgyalására kiküldött szakbizottság jegyzőkönyveiből kitűnik, hogy abban az időben a kereskedelmi utalvány és kötelezőjegy jogi szabályai még nem voltak a jogtudomány által feldolgozva és a tervezetbe csak azért került bele az a néhány szakasz, melyet a törvény végleges szövege is átvett, mert a bizottság helyesen azon a véleményen volt, hogy a kereskedelmi utalvány és kötelezőjegy a forgalomnak használható eszközévé vált és így ár.