Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A gazdaadós eljárási joga

59 Külön felfolyamo dósnak a 4150 1934. M. E. r. 4. §-a értelmében nincs ugyan helye a védettség fenntartásához szükséges szolgáltatás mértékére vonatkozó külön vnégzés ellen, de ha az ilyen végzés a védettség megszüntetésére vonatkozó állásfoglalást is jelent, felfolyamodás esetében szintén felülbírálás alá kerül (szegedi it. tábla P. II. 906/ 1934 12., — budapesti tsz. 21. Pf. 10.860 1934 48.). További felfolyamodással csakis a törlési kérelem érdemében hozott másodbírói megváltoztató végzést lehet megtámadni, e szerint nincs további felfolyamodásnak helye a másodbíróságnak oly végzése ellen, mely a telekkönyvi hatóságnak a védettség törlése tárgyában hozott végzését feloldotta és új eljárást rendelt (győri ítélőtábla P III. 1228 1934/10.). Ha a védetté nyilvánítás kérdésében az elsőfokú végzés feloldása után hozott újabb elsőbírói határozat, mely a védett birtokká nyilvánítást elrendelte, helytállónak nem mutatkozik, annak újabb feloldása nem szükséges, mert ha igazolható, hogy a védetté nyilvánítás előfeltételei nem voltak meg, a hitelezők a védettség megszüntetését kérhetik (budapesti tsz. 21. Pf. 10.453/1934.). A törlés elrendelésének felfüggesztése iránt előterjesztett kérelemmel egy jelentőségűnek tekintette a törvényszék azt, ha az adós a 16.200 1933. M. E. r. 24. §-a alapján kitűzött tárgyalási határnapon rövid határidőt kért a fizetésre; a 4150 1934. M. E. rendeletben biztosított kedvezményektől nem eshetik el az adós pusztán az alakiságok meg nem tartása miatt, tekintve, hogy a felfolyamodásban olyan tényállást adott elő, amely esetleg az utóbb említett rendelet 5. §-a alá vonható (székesfehérvári tsz. Pkf. 1417 1934 9.). A védettségi feljegyzés törlésének elhalasztása iránti kérelmet a törvényszék teljesíthetőnek nem találta, mert az adós megfelelő jövedelem hiányában a halasztás megadása esetén sem lenne képes a megszabott fizetési kötelezettségeknek eleget tenni s mert az adós a törlést kérő hitelezőt a lefoglalt termény elsikkasztásával egyszer már megkárosította (bajai tsz. kirendeltség Pkf. 11.418'1934; 13.). II. A végrehajtás korlátozására vonatkozó eljárási szabályokat a R. 9. és 21—23. §-aiban, továbbá a 16.200 1933. M. E. r. 12—19. §-aiban, a 4150/1934. M. E. r. 1—3. és 8—9. §-aiban, a 7100 1934. M. E. r. 6. és 10—11. §-aiban, végül a 8600/1934. M. E. és 10.900 1934. M. E, sz. rendeletekben találjuk. Hatáskör és illetékesség. Annak vizsgálatára és megállapítására hogy a végrehajtás tárgyát képező követelés ki van-e véve a végrehajtási korlátozások alól, csak a per-, illetőleg a végrehajtást elrendelő bíróság, nem pedig a végrehajtást foganatosító telekkönyvi hatóság van hivatva; mindaddig, amíg a végrehajtást elrendelő bíróságnak a korlátozások fenn nem állását megállapító határozata megváltoztatva nincs, a telekkönyvi hatóság a végrehajtási eljárás folytatásához szükséges s a felfolyamodás által nem akadályozott intézkedéseket megteheti (budapesti törvényszék 21. Pf. 7856 1934.). A 16.200 1933. M. E. sz. r. 15. §-ára figyelemmel mellőzhetetlen, hogy a védetté nyilvánított ingatlanra vezetett végrehajtás során a végrehajtást el-