Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Az irányított gazdálkodás jogszabályainak hiányosságai

33 az állam részéről alkotott és alkotandó törvények és rendeletek egyrészt sokkal nagyobb területet ölelnek fel, mint azelő:í. másrészt pedig ezeken a területeken sokkal specializáltabban kell szükségképen intézkedniök. Mert az az irányított gazdálkodás, amely ma elkerülhetetlen, oly szabályozásra váró részletkérdéseknek egész halmazát veti fel, amelyekre normális körülmények között külső befolyást gyakorolni nem kellett és amelyek a gazdasági liberalizmus idején önmaguktól intéződtek el a kereslet és kinálat egymáshoz való szabadon kialakuló viszonya folytán, A mai helyzetre egyébként jellemző az is, hegy ha a törvényhozás, vagy az államhatalom valamely gazdasági kérdésbe beleszól, ennek felyományaképen f elgombolódik egy sereg más kérdés, amelyeket részben előfeltételként, részben következményként a megoldásra váró kérdéssel együttesen szabályozni kell, És itt mutatkozik az első komoly nehézség, mert a legnagyobb horderejű kérdés szabályozása is értéktelenné válik, ha valamely, a problémával összefüggő és első pillantásra jelentéktelennek látszó kérdés nem nyer egyidejű oly szabályozást, amely az egész elgondolásba logikusan illeszkedik bele. Aminthogy egy egész épület összedűlhet, ha egyes téglák szerencsétlen helyen meglazulnak. Gyakran látjuk, hogy eáy"eéy ilyen nagyhorderejű problémánál valamely részletkérdés szabályozatlanul marad vagy azért; mert az intézőkörök figyelmét elkerüli, vagy pedig politikai, helyesebben népszerűségi szempontokból és ilyenkor alakulnak ki az olyan jogszabályok, amelyek a tervgazdálkodás szellemében fogantatnak meg, de bizonyos részletkérdésekben nem következetesek és oly kompromisszumos megoldásokat hoznak végeredményben létre, amelyek rendeltetésüknek megfelelni nem tudnak. A tervgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok hiányosságának egy másik kategóriája onnan származik, hegy a szabályozásra váró anyag rendszerint rendkívül szövevényes lévén, a szabatos körülírásokat majdnem lehetetlenség megtalálni, sőt gyakran találkozunk olyan fogalmakkal, amelyek egyenesen definiálhatatlanok, pedig a jogszabályok megszerkesztésénél arra kell törekedni, hogy azok, akikre a jogszabályok vonatkoznak, tisztában legyenek és lehessenek azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket be kell tartaniok és ne legyenek kitéve az egyéni értelmezés önkényének. Például: a kartel-törvény a „jó erkölcsbe" vagy a ,,közrendbe" ütköző cselekményről, vagy a fogyasztóközönség „kizsákmányolásáról" beszél. Márpedig arról, hogy mi a ,,jó erkölcs", vagy a „közrend", vagy mit lehet „kizsákmányolásnak" minősíteni, nagyon is eltérőek lehetnek a különböző felfogások és ezeket a fogalmakat szabatos ismérvekkel körülírni lehetetlenség. Ilyenkor a döntő az, hogy az intézkedésre illetékes tényezőnek mi az egyéni felfogása, ami szükségképen bizonytalanságot visz a gazdasági életbe. Ez ugyan