Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - A kiadói jog reformja

546 hanem a mulasztás beállta után azonnal nemteljesítés miatti kártérítést követelhet, vagy pedig a szerződéstől elállhat. Már Magyary Géza rámutat idézett munkájában, hogy az utólagos teljesítési határidő engedélyezésének hiánya csupán törvényszerkesztési hibának tekintendő, s a Kereskedelmi Törvény 354. §-ának az a szabálya, hogy a szerződő felek közül az, ki a teljesítés helyett kártérítést követelni, vagy a szerződéstől elállni kíván, erről a másik felet azonnal értesíteni, s annak, ha ezt az ügylet természete megengedi, az utólagos teljesítésre kellő időt engedni tartozik, a kiadói ügyletre is kiterjed a magánjogi és kereskedelmi forgalomban megkívánt jóhiszemnél fogva. így értelmezi a Kereskedelmi Törvény 523. §-át a Kúria is és a Kúria ismert P. I. 2483/1930. számú ítélete is ezt a jogelvet mondja ki akkor, amikor kimondotta, hogy akkor, amikor valamely színház egy darabot 5 éven át szüneteltet, akkor a szerzőnek nem kell már utólagos teljesítési határidőt szabnia a szíriháznak az előadásra, hanem megvonhatja azt a színháztól. Ebből ugyanis implicite következik, hogy rövidebb idei pihentetésnél viszont a jóhiszem követelménye, hogy igenis köteles utólagos teljesítési határidőt engedni. Természetesen, ha pl. a kiadó kifejezetten megtagadta az újabb kiadást, úgy nem lehet azt követelni a szerzőtől, hogv utólagos teljesítési határidőt engedélyezzen. Egyéb esetekben azonban az utólagos teljesítési határidő engedélyezése elengedhetetlen követelménye a jóhiszemű forgalomnak és nem lehet a szerzőnek azt a jogot megadni, hogy az első kiadás teljes elkelte után, amennyiben a kiadó elmulasztja, az újabb kiadást, úgy egyszerűen azonnal elállhasson az ügylettől és evvel a kiadót megfossza az első kiadás rendezésével és propagálásával kapcsolatos munkásságának eredményeitől, vagy pedig azonnal kártérítést követelhessen. Ez a hiánya a törvénynek mindenesetre a novelláris reformmal kapcsolatban feltétlenül pótlandó lesz. Kapcsolatos evvel az a kérdés is, hogy mikor tekintendő a kiadás teljesen elkeltnek. Ezt a kérdést sem szabályozza törvényünk. Csak a csehszlovák törvény 13. §-ában tartalmaz erre vonatkozólag intézkedést, kimondva, hogy valamely mű akkor tekinthető elkeltnek, ha a kiadó erről a szerzőt rendes üzleti levélben értesíti, vagy pedig, ha a kiadó a szerzőnek erre irányuló kérdésére négy héten belül nem válaszol. Ilyenkor fennáll a vélelem, hogy a mű elkelt. A bírói gyakorlat szerint, ha a kiadónál legalább bizonyos számú példány még feltalálható, úgy a kiadás még nem tekinthető elkeltnek, hasonlóképpen, ha a mű megfelelő számú példányai a bizományosnál még feltalálhatók, akkor sem kelt el, de ha csak a sortimenternél eladott példányok, vagy csak antikvár példányok léteznek belőle, úgy a mű elkeltnek tekinthető. Mindenesetre helyes volna, ha ez a kérdés akár a törvényben, akár a könyvkiadói és könyvkereskedelmi szokásjogban rendezést nyerne, hiszen köztudomású a szakmában, hogy gyakran felhangzik a vád a könyvkiadók ellen, hogy kifogyott művekből 30—40 ú. n. pincepéldányt tartanak vissza, hogy mentesüljenek