Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - A kiadói jog reformja

547 a törvény ama súlyos szankciója alól, hogy az első kiadás teljes elkelte után azonnal új kiadást adjanak ki. Szerintem elsősorban a Kereskedelmi Törvény 522. §-ának drákói és méltánytalan rendelkezéseit kellene sürgősen megreformálni, s akkor a pincepéldányok jogos, vagy jogtalan vádja is, mint felesleges, azonnal tárgytalanná válna. A gyakorlatban a további kiadásokra való jogosultság és kötelezettség szempontjából még a következő érdekes kérdés merült fel. A Sz. t. 8. §-a értelmében a fordítások az eredeti mü szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül az eredeti művekkei egyenlő védelemben részesülnek. Most pl. konkrét esetben a kiadó megszerzi egy idegen nyelven megjelent mű szerzőjétől a mű fordításának a jogát, majd megbízást ad egy fordítónak a mü lefordítására. Kérdés, hogy egyéb megállapodás hiányában a fordítónak adott honorárium csak egy kiadás honoráriumát foglalja-e magában, s hogy evvel kapcsolatban újabb kiadás eszközléséhez szükség van-e a fordító hozzájárulására, s végül az első kiadás elkelte után köteles-e a kiadó fordított műből azonnal új kiadást eszközölni. A kiadó avval a fordítóval, akinek a mű fordítására megbízást ad. az esetek többségében nem köt kiadói ügyletet, hanem megszerzi tőle a fordítás szerzői jogát, olyképpen, hogy a fordító minden vagyoni igénye teljes kielégítéséül kapja meg a fordításért járó tiszteletdíjat, amiből pedig egyéb kikötés hiányában az következik, hogy a fordítás szerzője müvének felhasználási jogát korlátlanul engedte át. Ilyenkor tehát a kiadó a fordítás szerzői jogát szerezte meg, s mint a szerző jogutóda, szuverén módon döntheti el. hogy a fordítás teljes elkelte után ad-e ki újabb kiadást vagy nem. így döntötte ezt el a a kir. Kúria P. I. 6298 1932. számú elvi jelentőségű határozatában. A m. kir. Kűria most hivatkozott bölcs határozatával sok kételyt oszlatott el és a gyakorlatban sokszor megoldhatatlanul bizarr problémákat oldott meg. Mert hiszen olyan fordító, aki nem egyúttal az eredeti mü fordítása szerzői jogának is jogosítottja, konkrét esetben lehetetlen követeléseket támaszthatna, ha vele kiadói ügyletet kötnének. Pl. az eredeti mü szerzője a fordításra vonatkozólag csak egy kiadás jogát ruházta át a kiadóra. Ilyenkor konkrét esetben a fordító, ha csak a fordítás kiadói jogát ruházta volna át, ragaszkodhatna a további kiadásokhoz, amihez viszont a kiadónak az eredeti szerzővel való viszonyában nincsen joga. A most hivatkozott kúriai döntésben megnyilatkozó bírói gyakorlat és a tényleges szokás úgy oldották meg ezt a kérdést, hogy elvileg azon az állásponton vannak, hogy a fordító, aki a fordítás fejében támasztható minden vagyoni igénye kielégítéséül kapja a fordítás tiszteletdíját, ellenkező kikötés hiányában a fordítói tiszteletdíj ellenében átruházza egyszersmindenkorra a fordításra vonatkozó teljes szerzői jogot a kiadóra s a honorárium ellenében a kiadó jogosított, de nem egyúttal kötelezett a fordításból az első kiadás elkelte után további kiadásokat eszközölni. A fordításokra vonatkozó kiadói szerződési blanket-