Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - A kiadói jog reformja

545 Más jogok részletesebben szabályozzák ezt a kérdést is. így pl. a csehszlovák t. 17. §-a csak azt tiltja meg a kiadónak, hogy a szerző hozzájárulása nélkül magán a művön, annak címén, vagy a szerző nevének megjelölésén változtatást eszközöljön. Ebből implicite következik tehát az, hogy a mü külső kiállításán eszközölhet változtatásokat akkor, ha a változtatások olyanok, hogy azoktól a szerző joggal hozzájárulását nem tagadhatná meg. Tehát újra a jóhiszemre utal a törvény, így tehát a konkrét eset körülményei szerint a bíróság lesz hivatva eldönteni, hogy a kérdéses változtatások olyanok-e, amiktől a szerző hozzájárulását jóhiszeműen megtagadhatta volna, vagy sem. Visszatérve már most a Kereskedelmi Törvény 522. §-ának második bekezdésére, rendkívül sok vitára adott és ad okot az a rendelkezés, hogyha a munka további kiadásai is átruháztattak, úgy a kiadó az előbbi kiadás teljes elkelte után azonnal köteles új kiadást eszközölni. Ez egy rendkívül súlyos kötelezettsége a kiadónak, mert hiszen igen gyakran megtörténik, hogy mire egy kiadás teljesen elkelt, a munka teljesen elavult, annak újabb kiadása semmiféle közérdeket nem szolgál és a szerzőnek, vagy jogutódainak az az eljárása, amellyel a kiadót arra kívánják kényszeríteni, hogy mégis súlyos anyagi áldozatok árán újabb kiadást adjon ki a műből, csak a kiadó súlyos anyagi kárát eredményezi. Sokkal helyesebb a német kiadói törvény 17. §-ának rendelkezése, amely kimondja, hogy a kiadó, aki új kiadásra jogosultnem köteles ezen jogával élni. Viszont, ha a szerző által e jog gyakorlására engedett határidőn belül a kiadó e jogával nem él, úgy a szerző jogosult az ügylettől visszalépni és újból szabadon rendelkezhetik művével. Ez a szabály úgy a szerző, mint a kiadó jogait minden tekintetben megvédi. Nem kényszeríti a kiadót arra, hogy az újrakiadás jogával éljen, viszont a kiadó a szerzőt sem tarthatja túlsokáig bizonytalanságban, mert ha a szerző által megszabott határidőn belül jogával nem él, úgy a szerző újból szabadon rendelkezhetik müvével. Hogy valóban ez a szabályozás felel meg az élet követelményeinek, igazolja az a körülmény is, hogy jóformán az összes kiadói szerződési blanketták hasonló rendelkezéseket tartalmaznak s ez a szabályozás védi meg egyaránt úgy a kiadók, mint a szerzők jogos anyagi és erkölcsi érdekeit. Tetézi a törvényi szabályozás hibásságát a Kereskedelmi Törvény 523. §-a avval, hogy amennyiben a kiadó az átvett munka többszörözését és forgalombahelyezését, vagy az első kiadás elkelte után az új kiadás eszközlését saját hibájából elmulasztja, úgy a szerző tetszése szerint a szerződés teljesítését és a késedelemből eredő kár megtérítését, vagy a nem teljesítés miatti kártérítést követelhet, vagy a szerződéstől elállhat, mintha az meg sem köttetett volna. Vagyis a Kereskedelmi Törvény 523. §-a formailag még arra sem kötelezi a szerzőt, hogy az ellenjogok gyakorlása előtt a kiadónak az utólagos teljesítésre kellő határidőt engedjen,