Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - Becsületvédelem és sajtószabadság

53Ü merült.10) A magánjogi bírói gyakorlat a személyiségi jog megsértését és a nem vagyoni kár felmerültét a sértett állásának, társadalmi helyzetének, foglalkozás, emberi méltóság, tisztelet, megbecsülés, bizalom, tekintély, személyiségi jogával kapcsolatos egyéb értékének jogellenes csökkentésében látja azok körében, akikkel életviszonyai kapcsolatba hozzák, továbbá a fentiek által okozott lelki fájdalomban és szégyenérzetben.11) Ez az érem egyik oldala. Nézzük most a másik oldalt, a nyilvánosság, a sajtó jogát. Említettük már, hogy a társadalmi, állami szervezet kiépülésével mindenki, aki a társadalmi munkamegosztásban részt vesz, foglalkozása, hivatása gyakorlata közben közérdekű társadalmi funkciót gyakorol, tehát annak mikénti teljesítése közérdek és így társadalmi felelősség és a nyilvánosság ellenőrzése terheli. Az ország érdeke, hogy tisztviselői kötelességüket híven, lelkiismeretesen és jól teljesítsék, hogy a bíró jól és lelkiismeretesen ítéljen, az ügyvéd ügyfele érdekét és az anyagi igazságot becsületesen szolgálja, az orvos jól gyógyítson, a mérnök jól építsen, a tudós, a művész, az író hivatásának megfeleljen, a kereskedő, az iparos, a mezőgazda tisztességesen vegyen részt a nemzeti termelési tevékenységben. Mikor valaki társadalmi, állami feladatot végez, mikor valaki közigazgatási funkciót gyakorol, ítél, igazságszolgáltatási szerepet vállal, termel, a forgalom lebonyolításában vesz részt, vagy a tudományt, művészetet, irodalmat, a közegészségügyet szolgálja, akkor nem tarthat igényt a magányosságra, a rejtvemaradhátásra, mert hiszen tevékenysége a közre hasznos és káros léhet, tehát e tekintetben a bírálatot, az útbaigazítást, Í\Z ellenkező véleményt tűrni tartozik. Az emberi viszonyok nem az egyes izoláltságán épülnek fel — mondja Kohler12) — mindenki köteles bizonyos hőhatásokat tűrni, mindenki tartozik elviselni, hogy róla beszélnek és ha a nyilvánosságra lép, megbírálják. Érzékenységnek a jogban nincsen helye. „A kritika szabadsága közérdek, amely fontosabb, mint az egyéni érzékenység" — mondja a budapesti kir. ítélőtábla13) ,, . . . különösen azoknak, akik a nyilvánosság előtt szerepelnek, mint a hivatással járó kockázatot meg kell tűrniök (a bírálatot), különben a napi események a kellő bírálat alól ki volnának vonva". A kritika jogát tehát bíróságaink elismerik, de kérdés, hol van a megengedett kritika határa? A német Btk. 193. §-a a tudományos, művészeti vagy ipari teljesítményekről szóló helytelenítő ítéleteknek külön mentességet biztosít. A magyar büntetőjog 10) ifj. dr. Szigeti László: Erkölcsi kártérítés, mint érdekvédelmi eszköz. Polgári Jog, 1931. évf., 96. oldal. ") Jogi Hírlap IV. évf. 751., V. évf. 715., VI. évf. 505., 594. eset,. K. 7910/1927., 8069/1927., 1327/1928., 925/1929. 1L>) Kohler: Das Eigenbild im Recht. Berlin, 1903. 13) Bpesti Tábla 1918. I. 21. 6. P. 6451.