Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A hitelélet helyreállítása

31) kel mielőbb oly egyességet kössünk, mely komoly fizetői készségünkről tesz tanúságot. A külföldi adósságok rendezésénél még sokkal sürgősebb a belföldi adósságok rendezésének problémája, sőt nemcsak sürgős, hanem halasztást nem tűrő követelmény. Önmagában véve belföldi adósságaink mértéke nem volna aggályos, sem a nemzeti vagyon, sem a nemzeti jövedelem szempontjából. Ami eladósodásunkat mégis kritikussá tette, az csak mezőgazdaságunknak tíz évvel ezelőtt kezdődött nagymértékű adóssággal való megterhelése és ez sem az eladósodás méreteinél fogva, hanem kizárólag a túlságosan magas kamatteher és a mezőgazdaság jövedelmezőségének utóbb bekövetkezett katasztrofális leromlása okából. A mezőgazdaságnak eladósodott része a magas kamatterheket fizetni már nem bírta és minthogy őstermelésünk átmentése elsőrangú és egyetemes nemzetgazdasági érdek, az állami megsegítés szükséges és elkerülhetlen volt. A kormányzat sietett is a mezőgazdaság segítségére, leszállította a mezőgazdasági kölcsönök után fizetendő kamatokat és annuitásokat és mezőgazdasági moratóriumot léptetett életbe. Ezen intézkedés egyeseken segített ugyan, de oly drasztikus beavatkozás volt a gazdasági és hiteléletbe, mely végeredményben a mezőgazdák egy része érdekében, az egész mezőgazdaság hitelét tette tönkre. Moratoriális intézkedések, kíméleti idő biztosítása indokoltak és szükségesek oly célból, hogy azok ideje alatt a bajba jutott adós exísztenciája megtámadásának és összeroppanásának veszélye ne következhessék be. De évekre szóló kíméleti idő semmiképen sem helyeselhető és nem engedhető meg gazdasági szempontokból, de különösen azért sem, mert az ilyen moratórium végzetesen lerontja az adóserkölcsöket és a fizetési készséget. A mai lebegő állapot nem tartható fenn és sürgősen véglegesen rendezendők és konszolidálandók a rövidlejáratú mezőgazdasági adósságok már azért is, mert ezen rendezésnek akadálya nincs. Hogy a kérdés rendezésre megérett, az kiderült a Magyar Közgazdasági Társaságnak már mult év őszén megtartott ülésén is. Ez a rendezés természetesen csak individualizálva történhetik és azt csak olyképen tartom keresztülviendőnek a gazdasági érdek, valamint a hitelmorál szempontjából, hogy a fennálló kötelezettségek csorbítása a lehető legszűkebb körben következzék csak be s a teljesítendő törlesztések és kamatfizetések nyerjenek oly módon való megállapítást, hogy ez arányban álljon a mezőgazdasági termékek árának és a mezőgazdaság jövedelmezőségének csökkenésével. Ezzel szemben a passiv adósok ügyét az egyességi eljárás útján kell rendezni, ami szintén halasztást nem tűrő feladat. Ez hitelező és adósérdek egyaránt, miértis a mezőgazdasági adósságok végleges rendezése, a gazdasági válság enyhítésének és közgazdaságunk fellendülésének ma egyik legégetőbb problémája, melynek megoldása el nem odázható. A bankösszeomlást követő időben a közvélemény és a szakirodalom sokat foglalkozott a pénzintézetek likviditását biztosító rendszabályok lehetőségével, valamint azzal a kérdés-