Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - Igazgatósági tagok fizetése

523 ségesek. A társasági vezetőség felelőssége igen súlyos és naprólnapra még súlyosabbá válik. Ez helyes és senki nem gondol ennek meglazítására, vagy leépítésére. De indokolt ez csak akkor lesz, ha a vezetőség saját elhatározása szerint végezheti az ügyintézést és nem kénytelen olyan tekintetek által állandóan feszélyeztetni magát, amelyek nem komoly vállalati üzleti érdekek, hanem az esetleges támadások megelőzésére, vagy kiparírozására szolgáló, többnyire költséges és meddő lépések. II. A jogegységi tanácsnak válaszolni kell másodsorban arra a kérdésre is, hogy a 844. sz. E. H.-ban felvett jogszabály kiterjed-e határozat meghozatalát megelőző időben keletkezett ilyen esetekre is. Ez röviden más szóval a visszaható erő kérdésének felvetése. A döntvények visszaható erejének problémája, utóbbi időben igen széleskörű és értékes irodalmi megbeszélésekre szolgáltatott alkalmat. Erre vonatkozólag különösen dr. Bálás P. Elemér egyetemi m. tanár, min. tanácsos urnák a Magyar Jogi Szemle f. évi szeptember és októberi füzeteiben megjelent nagyszabású tanulmányára utalhatunk. Az ő megállapításai e részben annyira meggyőzőek, hogy azok után igazán nem kell ehelyütt a kérdéssel külön foglalkoznunk. Grosschmid fejtegetései nyomán a döntvényben foglalt jogszabályt a bíróhoz intézett olyan parancsnak tekinti, amely megszabja azt, hogy hogyan kell eíintézniök az eléjük kerülő ügyeket abban a vonatkozásban, hogy mi a jogszabály bizonyos kérdésben. A parancs a jövőre szól és amennyiben nincsen korlátozva, úgy azt követni kell a korábbi jogviszonyokra is (id. h. Magyar Jogi Szemle 1935. 9. szám 262. 1.). ..Minthogy a döntvény nem jogszabály, hanem parancs az ítélkező bíróságok részére, ezért a döntvény minden későbbi döntéskor kötelezően alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy milyen időben keletkezett az illető jogviszony." (id. h. u. o. 269. old.) „A bírói jogértelmezés tehát mindig visszaható erejű, mert a bíró mindig mult tényeket vizsgál, mindig a múltban keletkezett jogot értelmez, mindig a múltra vonatkozik az, amit a bíró mond." (M. J. Sz. 935. 10. száma 305. old.) .,A döntvény nem is korlátozhatja a saját időbeli hatályát. Nem mondhatja ki. hogy nem lehet alkalmazni a meghozatalát megelőző időben keletkezett jogviszonyokra. A döntvény egyáltalában nem hat a jogviszonyokra, nem jogszabály, tehát nem korlátozhatja a maga időbeli hatályát sem." (U. o. 306. old.) A jogegységi döntésre kitűzött második számú kérdés ezek szerint valójában nem tárgyszerű, és nem is illeszthető bele abba a körbe, amelyben a jogegységi döntésnek általában mozognia kell. A kérdésre adandó válasz ugyanis nem csupán azt a konkrét kérdést döntené el. hogy a 844. sz. elvi határozat me^hoza-