Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - Igazgatósági tagok fizetése

522 felperesként fellépő személy egy részvény letételévei igazolja részvényesi minőségét. Kimutatni azt, hogy a per megindításához valamely komoly érdek fűződik, nem szükséges. Legalább az eddigi gyakorlatban nem volt az. A perben tehát semmi akadálya nincs annak, hogy a felhozott támadó okokkal szemben a legszélesebb körű tárgyalás és bizonyítás le ne folytatlassék, esetleg könyvszakértői vizsgálattal is. Már most kérdem: helyes-e, jogszerű-e, gazdaságilag indokolt-e, hogy valaki, akinek egYi vagy akár 10 részvénye van, egy nagyjelentőségű textilgyárnál, szénbányánál, pénzintézetnél, biztosító intézetnél, egy ilyen megtámadási per során felbolygathasson olyan kérdéseket, amiknek felbolygatása egymagában több hátrányt és meddő munkát hárít magára a vállalatra, nemkülönben a vállalatnál komoly érdekeltségben lévő részvényesekre, vezetőségre, stb., mint amennyit a támadóként fellépő „részvényesnek" összes elképzelhető érdeke reprezentál. Kinek a szempontjából kívánatosak és okszerűek ezek a perek? A válasz bizonyára az lesz, hogy a mai jogállapot szerint ennek így kell lenni, mert ezek a folyományok a tételes jogi szabályozásból adódnak. A törvényt pedig egyformán kell alkalmazni, akár milyen nagy vagy csekély az az igény (érdek), melynek érvényesítése a bíróság elé kerül. Nagyon messze vezetne általánosságban vitázni erről a problémáról. De szerény megítélésem szerint az ilyen perek nem egyebek, mint visszaélések a meglévő jogi eszközökkel, s amiképen a joggal való visszaélés, ha anyagi jogról van szó, — nincsen megengedve, ugyanúgy áll ez a szabály, az alaki joggal való visszaélésre is. Ha a részletügynök, vagy házmester megtámadási pert indít azért, mert szerinte a mérleg tehertételei között nincsenek részletesen felsorolva az üzleti költségek, avagy ha megtámadja a vezérigazgató fizetése megállapításának a közgyűlés hatásköréből való elvonását, vagy ha azt panaszolja, hogy a közgyűlésen nem kapott részletes felvilágosítást a vállalat legújabb tranzakciójára vonatkozólag, úgy nézetem szerint ezek a perek a chicane fogalma alá esnek, — hacsak a felperesként fellépő fél nem igazolja, hogy komoly érdeke fűződik a pernek lefolytatásához. — A bíró tehát nem sért jogszabályt és nem lépi túl bírói hatáskörét, ha előbb meggyőződik arról, hogy in concreto fennforog-e olyan védelemre méltó érdek, amely az .ilyen perek lefolytatását indokolttá teszi. Ha ezeket az argumentumokat nem honoráljuk és továbbra is fenntartjuk az eddigi üres formalisztikus álláspontot, ezzel nemcsak szabad prédájává tesszük a társaságokat az ilyen igénylők presszióinak, de végeredményben azt fogjuk elérni, hogy a társaságok vezetését akaratlanul átjátszuk olyan kezekbe, akiknél sem a felelősségérzet, sem az anyagi és erkölcsi biztosítékok nincsenek meg abban a mértékben, amelyek a rájuk bízott vagyoni és szociális érdek megvédéséhez elengedhetetlenül szük-