Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - Ismétlő jegyzetek az uj kamatrendelethez

501 el, amire nézve utalhatunk a lapunk folyó évi folyamának 300. oldalán közölt esetre is. A vétel körében érdekes az a tendencia, amely a K. T. 349. §-ában említett hat havi határidő alkalmazását mindinkább megszorítja. Ha csak hosszabb üzemi próba és használat után lehet megállapítani, hogy az árú a kikötött minőségnek megfelel-e, úgy a hat havi határidő csak a próbahasználat és kísérlet befejezésétől számít (P. IV. 5524 1934.) A P. IV. 1771/1935. sz. ítélet szerint kábeleknél a minőségi megvizsgálás csak huzamosabb használat vagy üzembentartás által történhetik meg és az erre szükséges idő eltelte előtt a vétel tárgyának átvétele befejezettnek sem tekinthető. A határidő számításában való méltányossághoz hozzájárul a kereskedelmi csalás fogalmának kiterjesztő kezelése is. A Kúria az előző esetben kereskedelmi csalásnak minősítette, hogy az eladó gépgyár árjegyzékeiben valótlanul állítja, miszerint a szóbanforgó gépet sorozatosan gyártja. Az utóbbi esetben a Kúria szerint az eladó más dolgot szolgáltatott akkor, ha a szállított kábelek ólomköpenyén bemaródások voltak. Ez a gyakorlat, amelyhez hasonlót lapunk előző évfolyamának 342. oldalán közöltünk, már a törvényrontó szokásjoghoz közeledik. A megrendelő a vállalkozási szerződést bármikor felmondhatja, köteles azonban a díjat megfizetni annak betudásával, amit a vállalkozó a teljesítés félbemaradása következtében megtakarít és amit felszabadult munkaerejének értékesítésével egyébként szerez vagy nehézség nélkül szerezhetne. (P. IV. 722 1935.) A fix fizetést élvező ügyvéd jogviszonya egymagában még nem szolgálati jogviszony, mivel ez a fixum honoráriumátalány is lehet. Szolgálati jogviszony fennforgásához a jogügylet tartalmának oly többlete is szükséges, amely a megbízási szerződés határain túlmenő szolgálati jogviszony ismérveit is magában foglalja. A Kúria P. II. 5539 1934. sz. ítélete az adott esetben nem állapított meg szolgálati jogviszonyt, midőn az ügyvédnek nem voltak meghatározott hivatalos órái, távozása vagy szabadságigénybevételi akarata nem volt korlátozva, a tisztviselők státusába és az alkalmazottak fizetési jegyzékébe nem volt felvéve, illetményeit az általános költségszámlán számolták el. Az a körülmény, hogy a felperes ügyvéd lehetőleg minden hétköznapon egy-két óráig az alperes rendelkezésére állott és bizonyos meghatározott teendőket végzett, nem terjedt túl az átalány ellenében teljesíteni szokott ügyvédi munka keretein. Az ügyvédi meghatalmazási blankettába felvett az a kikötés, hogy az ügyfél a felperes költségeit „legalább is" a budapesti ügyvédi kamara díjszabása szerint fogja kiegyenlíteni, határozatlan. Az ügyfélre a törvényben meghatározottnál lényegesen súlyosabb és blankettába foglalt kikötés a jogban járatlan ügyfélre csak akkor kötelező, ha az ügyfél az általa vállalt kötele-