Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - Érdemetlenség végleges nőtartásnál

502 zettség terjedelméről tüzetes felvilágosítást nyer. (P. VI. 1678/ 1935.). Az az építőiparos, akit a csendörörs jogellenesen akadályozott meg munkájában arra hivatkozva, hogy iparigazolványát más községben állították ki, kárának megtérítését követelheti. (P. VI. 685/1935.) Az a házfelügyelő, aki óvadékát csak késedelmesen kapta vissza a háztulajdonostól, a késedelmi kamatokat meghaladó kártérítést követelhet akkor, ha óvadékhoz vagy lelépési díjhoz kötött új hasonló állás elnyerésére már Ígérete volt és alkalmazása éppen azért hiúsult meg, mert óvadékot adni vagy lelépést fizetni volt munkaadója késedelme folytán nem tudott. (P. Hl. 917/1935 ). A P. I. 1068/1935. sz. ítélet az alperesi grófi uradalommal szemben a méltányosságból fizetendő kártérítést maximálja azzal az összeggel, amelyet felperes önkéntes biztosítás esetén az Országos Gazdasági Munkáspénztártól kapna. A baleseti kártalanításból levonandó az az összeg, amelyet a károsult az OTI-től kap; ha az OTI a kártalanítás összegét még nem állapította meg, alperes csak általánosságban jogosítandó fel a levonásra, ellenesetben úgy a múltra, mint a jövőre nézve meg kell állapítani a levonható összeget. Ha az OTL által fizetendő kártalanítás összege változik, úgy szükség esetén a Pp, 413. §-ának alkalmazásával változtatandó meg a szolgáltatás mennyisége. (P. I. 689/1935.). Szóbeli végrendelet bizonyításához nem szükséges, hogy mind a négy végrendeleti tanú egybehangzóan tanúsítsa a szóbeli végrendelet alkotását és a szóbeli végrendelet tartalmát. (P. I. 129/1935.) A nem kölcsönös, hanem csak egyoldalú juttatást tartalmazó örökösödési szerződés nem csupán kitagadási ok fennforgása esetén támadható meg, hanem elegendő alapja a megtámadásnak oly cselekmény is, amely durva hálátlanságot foglal magában. (P. III. 281/1935.) Dr. Vági József. Érdemetlenség végleges nőtartásnal. A Polgári Jog ezídei májusi számában (1935. évf. 303. oldal) e címen ismertettem a Kúria egy határozatát, mely párhuzamba állítja az ideiglenes és végleges nőtartásra való érdemetlenséget, illetve a végleges nőtartási érdemetlenséget akkor látja fennforogni, ha a volt feleség a férjjel szemben olyan magatartást tanúsít a házasság megszűnése után, amely a házassági bontóperben a feleségnek a vétkessé nyilvánítását vonhatta volna maga után. Megjegyeztem, hogy helyesebb a Kúria régebbi gyakorlata, mely a végleges nőtartási érdemetlenséget önálló intézménynek fogja fel, megállapítva, hogy a házasság felbontása után a házasfeleknek egymással szemben házastársi kötelezettségei nincsenek, de a férjet ter-