Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - Ismétlő jegyzetek az uj kamatrendelethez

500 azt a hírlapi közzétételit sem, amely csak egyetlen lapban, az alsó sarokban a lap egyéb szövegénél kisebb nyomású szedéssel és kis terjedelemben jelent meg. Az ítélet szerintem túlszígorú. A hivatalos lapban megjelenő árverési hirdetmények is csak nagy általánosságban jelölik meg az elárverezendő tárgyakat; az egyes tárgyak becsértékét sem közli a hivatalos lap, az pedig, hogy az összes elárverezndő tárgyak becsértéke mennyit tesz ki, nem olyan körülmény, amely döntően hatna abban az irányban, megjelenik-e valamely venni szándékozó személy az árverésen, vagy sem. A 73880/1925. K. M. sz. rendelet ama rendelkezése, amely az árverési hirdetménynek ,,a lapokban" való közzétételét írja elő, nem a legprecízebb ugyan, az árvereltető azonban mindenképen eleget tesz ennek a rendelkezésnek akkor, ha a hirdetést csak egy lapban téteti közzé. A rendelet szövegének ebből a határozatlanságából pedig nem lehet következtetést levonni az egy lapban megjelenő hirdetés alakja, betűi és elhelyezése tekintetében, amint azt az idézett ítélet teszi. A Pk. V. 3520/1934. sz. végzés szerint a központi fűtés és melegvízszolgáltatás ellenértékére a bérbeadó törvényes zálogjoga nem terjed ki. A kérdés vitás lehet. Mind a két szolgáltatás a bérösszeggel oly szoros kapcsolatban van, hogy néha a megállapodás egy és ugyanazt az átalányösszeget szabja meg úgy a bérre, mint az említett két mellékszolgáltatásra. A 66. sz, JD. a garázsdíj biztosítására szolgáló törvényes zálogjog szabályozásánál jóval enyhébb mértéket alkalmazott. Telekkönyvi jóhiszemre nem hivatkozhatik a jelzálogjogra végrehajtási uton alzálogjogot szerző hitelező akkor, amidőn a letiltott jelzálogjoggal biztosított követelés a letiltás időpontjában már nem állott fenn. (P. IV. 5564/1934.) Nem forog fenn lényeges tévedés, midőn abban a megállapodásban, amellyel az adós tartozásának rendezése végett egyik telepét adta át hitelezőjének, a telepet, a beruházásokat a felek túlalacsonyan becsülték, mivel az ily ügylet kötésénél nem lényeges, hogy minden tétel ellenértéke pontosan megállapíttassék, hanem az értékelés becsű és alkudozás alapján történik (P. IV. 90/19.35.). Viszont kizsákmányolás címén esetleg megsemmisíthető az a megállapodás, amelynél az ingatlanvételi ügyletet felbontó felek az ingatlant mintegy holdankénti 417 pengővel vették számításba és az eladó utóbb ugyanezt az ingatlant holdanként 600 pengőért adta el (P. V. 825 1935.). Ugy érezzük, hogy a két ítélet a szigornak más-más fokát alkalmazza. Dogmatikus szempontból érdekes, hogy az érvénytelenség többrendbeli jogcíme adott esetben mennyire közel áll egymáshoz. Az előző ügyben is lehetett volna kizsákmányolásra, az utóbbiban pedig tévedésre és megtévesztésre hivatkozni. Ha a készfizető kezes már fizetési késedelemben van, a hitelezőnek a behajtás körül tanúsított hibája a kezest kötelezettsége alól nem mentesíti (P. IV. 5544/1934.). A gyakorlat úgylátszík a behajtási késedelem kérdését egyre szigorúbban bírálja