Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - Ismétlő jegyzetek az uj kamatrendelethez

499 követeléseire a kamatláb magasságát korlátozó rendelkezések nem terjednek ki, ami az eddigi szabályozásnak megfelel azzal azonban, hogy a rendelet a váltókövetelésekre nézve kivételt nem állapít meg, noha az 1877: VIII. t.-c. 9. §-a e követelésekre a kamatkorlátozó ren­delkezéseket nem alkalmazandóknak mondotta ki és 1931. október 17-éig a váltókövetelések ügyleti kamatkorlátozás alá nem estek. A fent ismertetett szabályok körében felmerülő jogviták alapjául szolgáló tényállás lerögzítését célozza az 5610 1931. M. E. sz. rendelet 9. §-ának 2—4. bekezdése, mely szerint fizetés teljesítésekor hitel­nyújtással üzletszerűen foglalkozó hitelező az adósnak írásbeli elszá­molást köteles adni. Minthogy az, ha valaki az adósnak írásbeli elszámolást nem ad, büntetendő cselekmény, a hitelező érdeke, hogy az adós az elszámolás kézhezvételét ismerje el, még akkor is ha nem a váltókötelezett, ha­nem megbízottja hozza a váltót. Folyószámláknál kifejezetten kamatfizetés céljaira fizetés alig­ha történik, így külön elszámolás kiszolgáltatása nem szükséges annál kevésbbé, mert a folyószámla kivonatban a kamatot úgy is felszá­mítják. Pt. JOGGYAKORLAT. A judikatura kiemelkedő döntései. A Kúria P. V. 321 1935. sz. ítélete érvényesnek nyilvánította azt a megállapodást, amely a hitelezőre abból a célból ruházza át egy ingatlan tulajdonjogát, hogy a hitelező annak eladása útján magát követelésére nézve kielégíthesse (fiduciárius tulajdonjog). Ismét egy további lépés a Treuhánder jogintézményének elismerése felé, amelyet a Kú­ria az adott esetben dologi jogi jogviszonyban akceptált fennál­lónak. (Előző gyakorlatot 1. lapunk folyó évi folyamának 235. oldalán.) A Kúria szerint az ily jogviszony nem pactum antichre­ticum és az adós többi hitelezőjének perbenállása és megtámadó cselekménye nélkül nem vizsgálható az a kérdés sem, hogy a szóbanforgó megállapodás nem szolgál-e más hitelezők megká­rosítására. Tulajdonjog bontó feltétellel is szerezhető. Ilyen bontó fel­tétel például az, hogy az ingatlan megvételéhez szükséges pénz­zel megajándékozott személy kijelenti, hogy magtalan elhalálo­zása esetében az ingatlan családjára száll vissza. Az így meg­szerzett ingatlan nem tartozik a megajándékozott hagyatékába. Végrendeleti alakszerűség ilv megállapodáshoz nem szükséo'es. (P. I. 204 1935.) A P. VII. 5546 1934. sz. ítélet szabálytalannak minősíti a postatakarékpénztár közreműködésével foganatosított azt az ár­verést, amidőn az árverési hirdetmény az elárverezendő tárgya­kat csak általánosságban jelölte meg, azokat nem részletezte és becsértéküket sem közölte; nem tartotta továbbá megfelelőnek

Next

/
Thumbnails
Contents