Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A szociális gondolat hatása a jogszabályalkalmazásra

184 szabályok épúgy indokolják az előbbi döntéseket, mint a tisztviselői fizetés természetéből folyó szemlélet az utóbbit. A jogszabályválogatást az utóbbi esetben kétségtelenül a szociális gondolat irányította. A lelkikényszer meg nem állapítása a „fenyegetés el nem hárítható" természetének hiányában, vagy általában a kényszer dogmatikus előfeltételeinek hiányában egyfelől (Kúria P. II. 5161/1930., P. II. 6588/1930.), az ügylet kizsákmányoló természetének kérdéséből való kiindulás másfelől (P. IV. 917/1933.) aszerint irányítja az ítélethozatalt, amint a szociális gondolat (a gyengébb védelme) előtérbe lép, vagy háttérben marad és eszerint irányítja a két jogszabály közötti választást. (Hogy az adott esetben helyesen irányítja-e, az természetesen más kérdés.) A budapesti kir. törvényszék 35-ös tanácsa (35. Pf. 16.428/ 1933.) a szavatossággal terhelt ügynök kezességét, mint kereskedelmi kezességet, készfizetőnek minősítve, kimondotta, hogy a hitelezőnek nem kell előbb kimutatnia a követelés behajthatatlanságát. Ugyanaz a tanács (!) látszatra teljesen azonos tényállás mellett azt mondotta ki, hogy a delcrederével terhelt ügynök felelőssége a felperes és szakmatársai által állandóan és következetesen folytatott sortartási gyakorlat folytán csak közönséges kezességet állapít meg. Az utóbbi ítéletben a bíróság a konkrét eset egyéb körülményeinél fogva érezte a szociális gondolat hatóerejét és a Kt. 269. §-a helyébe más ,,jogszabály"-t (törvényrontó szokást) keresett és talált. Idevágó példa még: a Kúria ellentétes gyakorlata a gazdasági lehetetlenülés címén igényelt bérleszállítás kérdésében (I. A Kúria megtagadja a bérleszállítási igény honorálását, mert nem a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyának felborulása a döntő, hanem a bérlő gazdasági létének veszélyeztetettsége. P. VI. 176/1933., P. VI. 4179/1933. — II. A Kúria helytad az igénynek, mert a fontos csakis a szolgáltatások értékbeli egyensúlyának felborulása. P. VI. 149/1933.). A szociális gondolat itt is olyan erővel hat a jogszabályválogatást irányító tényezőként, amint a szociális gondolat nagyobb mértékben lép előtérbe (ahol a bérlő gyengébb gazdasági alany) vagy kisebb mértékben (ahol a bérlő nagyvállalat, tehát védelemre nem szorul). Ezen ellentmondó ítéletek némelyikénél a szociális gondolat pozitív jelenlétével hat, pl. a bérmérséklési igény honorálásánál, a kizsákmányolásnál, a sortartáshoz kötött ügynöki felelősségnél, — másoknál negatíve, pl. a bérmérséklési igény elutasításánál. Ahol a szociális gondolat pozitíve, vagy negatíve hat, ott az* ítéletek ellentmondásaik dacára is helyesek lehetnek, ahol azonban ez a sugalom sem pozitív, sem negatív értelemben nincs jelen (pl. a lelkikényszer kérdésének dogmatikus elbírálása, a remunerációs igény elutasítása) ott az ellentmondó ítéletek közül csak az a helyes, amelyikben ez a sugalom irányító szóhoz jutott, akár pozitív, akár negatív értelemben. Az egyes jogszabályok hatályának bekapcsolása, illetve kikapcsolása tehát csak akkor helyes és vezet az igazságérzetet megnyugtató eredményre, ha a szociális gondolatnak a ,,hárma-