Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A személyiségi jogok dologi jogi mivolta

185 dik fok"-ról szemlélt hatóereje irányította, mert ebben az esetben ennek a hatályválogató bírói funkciónak a primár igazságérzet olyan erejűnek estimált parancsa áll mögötte, amely az egyes ítéletek elvi ellentéteit a ..raffinálttá" vált nyers igazság (a tételes joggal harmonikus anyagi igazság) szférájába emeli és ott feloldja. A szociális gondolatnak természetesen nemcsak jogszabályválogatást irányító, sugalmazó ereje van, hanem jogszabályromó (pl. a jogban való járatlanság kivételes figyelembevétele) ereje is. a fentiekben azonban ezúttal csak a jogszabályválogató hatásról volt szó. A jogszabályalkalmazás hatóerőinek sokfélesége olyan matériát tár fel, amelynek e cikk természetesen csak egy töredékét, a szociális gondolat mind nagyobb jelentőségű és mind általánosabban ható erejének egyik hatását ragadhatta ki, arra is inkább csak nagy vonalakban utalva, mint azt még csak valamelyes részletességgel is kimerítve. Dr. Schneller György. A személyiségi jogok dologi jogi mivolta. Az iskolai rendszerre épített elmélet azt tanítja, hogy jogi értelemben véve dolog alatt olyan fizikai tárgyakat és erőket értünk, amelyeket az ember hatalmi körébe vonhat, — a dologi jog pedig a fizikai vagy jogi személynek a most említett értelemben vett dologhoz való jogviszonyait foglalja magában. Azt is tanítja az elmélet, hogy a dologi jog abban különbözik a kötelmi jogtól, hogy míg az utóbbi jog szerint jogosult csak egy bizonyos személlyel vagy személyekkel szemben áll jogviszonyban, addig a dologi jog jogosultja jogát mindenkivel szemben érvényesítheti. A dologi jogot ez a sajátsága teszi abszolút joggá. Az élet olyan javakat is ismer azonban, amelyeknek nincsen fizikai határuk, és amelyek testietlenségük dacára az ember hatalmi körébe vonhatók. Az emberi géniusz teremtményei: a dal. a dráma, a találmány nem körülhatárolt fizikai dolgok. A művészi alkotásokhoz, a szabadalomhoz, a név és védjegyhez való jog tárgyai eszmei javak. Ez a jogi kategória tehát a fenti elmélet által követett rendszer szerint nem sorozható a dologi jogok közé, hanem ezek a jogok egy külön kategóriát, a személyiségi jogok kategóriáját alkotják. Ha a személyiségi jogokat analizáljuk, azt fogjuk látni, hogy ezek is egytől egyig abszolút jogok. A jogosult és kötelezett egymáshoz való viszonya nem a kötelmi jog, hanem a dologi jog ismérveit mutatja. A személyiségi jogoknak is az a fő jellemvonásuk, hogy azok mindenkivel szemben érvényesíthetők. Az iskola a szelektiót nem a dolgok lényege szerint, hanem a külsőségek figyelembevételével végzi. A dologi jogoknak fizikai dolgok, a személyiségi jogoknak eszmei javak a tárgyai. Mindkét jogkategóriának a megnyilvánulása az életben azonban teljesen azonos, az egyik éppen olyan jogi tulajdonságokkal rendelkezik, mint a másik. Az a körülmény tehát, hogy az egyiknek testi dolgok, a másiknak eszmei javak a tárgyai, még nem tesz indokolttá egy merev szelektiót. Az élet maga egyáltalán nem ismer ilyen megkülönböztetéseket. Amikor a költő az ő daláról, a festő az ő alkotásáról, a feltaláló az ő szabadalmáról beszél, akkor ő minden kétséget kizáróan ezt éppen olyan értelemben használja, mintha az ő házáról, az ő lováról vagy az ő földbirtokáról beszélne. A szerző, a feltaláló tehát úgy érzi, hogy őt a müvén, a találmányán tulajdonjog illeti meg. A külsőségeket szem előtt tartó iskola szerint egy dal tulajdon-