Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Az alkalmazottcsábítás

164 amúgy is a dologi, kötelmi és közjogi elemek2) komplexumából áll elő és az a körülmény, hogy az eddig inkább kötelmi jellegű viszony háttérbe szorult a mindegyre jobban feltörő közjogi alapon épülő jogosítványok mellett — megfelel úgy a jog fejlődésének, mint az élet praktikus kívánalmainak. Nem is ez a körülmény az, amely ellen állást foglaltunk, hanem az, hogy a mód, mellyel a megvalósítás felé törekszik, nem teljes és veszélyeket hord magában. Ezekre a veszélyekre bővebben kitérni feleslegesnek tartjuk, mindössze csak arra kívánunk rámutatni, hogy a kontradiktorius eljárás mellőzésével végrehajtás elrendelhető oly személyek javára is, akik sem versenytársnak, sem aktorátussal bíró testületnek nem tekinthetők és akiket ebbeli helyzetükből kifolyóan sem kötelmi vagy dologi, sem közjogi alapon jogosítottaknak nem tekinthetünk. Jogviszonyok ex delicto is keletkezhetnek és delíctuális tisztességtelen verseny cselekmény a gyakorlatban szinte mindennapos eset. Ennek megtorlása, preventív megelőzése tényleg közjogi jelleggel is bír. De ezen közjogiasítást semmiesetre sem ismerhetjük el végtelennek. Nem hasonlítható az executio popularissal élő versenytárs jogi helyzete a királyi ügyész, a közvádló jogi helyzetéhez. Ha konkrét érdeksérelmet nem is kíván meg jogunk a sértettként fellépő aktortól, de annál inkább megkívánja azt, hogy az aktor a szóbanforgó szakma keretein belül álljon, érdeksérelmi lehetősége meg legyen és szükség esetén magát aktorként legitimálni tudja. Ezen legitimáció lehetőségének hiánya az, amire már reámutattunk és ez a hiány ad lehetőséget a joggal való visszaélésre. A maradéktalanul és tökéletesen megszerkesztett törvény betűi mögött is sokszor megbújik a chicaneur, mennyivel inkább elképzelhető ez jelen esetben, amikor a törvény házagai a chicanera szinte felbujtják a joggal visszaélni akarót. Az 1881. évi LX. t.-c. 13. §-ának taxációját, ha fenti esettel kiegészítenők, a kérdés a felek kötelező meghallgatásával már el is volna döntve. De ez a kiegészítés nem történt meg és ma az a tényleges helyzet, hogy a jelentkező végrehajtató végrehajtás elrendelése iránti kérvényét a perbíróság contradiktorius eljárás nélkül intézi el. Nincsen tehát lehetősége az alperesnek arra, hogy esetleges aktoratus hiányára alapított kifogásait előadhassa. Előadhatja és esetleg sikerrel érvényesítheti is ezen kifogását ugyan, de csak a végrehajtás foganatosítása után. Ebben az időpontban azonban már olyan helyzetben lehet, amelynek ín integrum restituálása jóformán lehetetlen. Gondolunk elsősorban a versenyjog körében szokásos védjegy, áru, nyomtatvány, hirdetési tábla zár alá vételére, elkobzására stb. Ez a veszély pedig fennáll és a preventív eszközökkel csak az esetben volna megelőzhető, ha a 19. §. egyben elrendelte volna a végrehajtási kérelem elbírálásakor a felek kötelező meghallgatását. E hiány orvosolható egy egyszakaszos novellával. Egy ilyen rendelkezés megjelenéséig azonban teljes egészében '-') L. Dr. Beck Salamon: Polgári Jog 1934. évi 9. szám, 532. o.