Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Az alkalmazottcsábítás

163 Popularis akció és exekució a versenyjogban. Az 1923. év: törvénycikket kiegészítő 1933. évi XVII. törvénycikk egyes rendelkezései már újszerűségüknél fogva is. úgy a jogkereső közönség, mint a jogot alkalmazó jogásztársadalom körében oly arányú feltűnést keltettek, melyek meghaladták az új törvényi rendelkezések nyomán szokásosan bekövetkező észrevételek, hozzászólások, recenziók mértékét. A törvény több részből áll, melynélfogva a nyomain kifejlődött jogvita is több elhatárolt területre oszlik. Dr. Tury Sándor Kornél, a szegedi egyetem tanára „Magyar Jogászegyleti Értekezések és egyéb tanulmányok" című folyóirat ez évi 7. számában .,A popularis exekució versenyjogunkban" címmel megjelent alapos és mélyreható értekezésében a törvény által szabályozott mindeme jogterületeket felöleli és beható kritika tárgyává téve, rávilágít azon okokra, melyek a törvény létrejötte tekintetében mozgató erőkként szerepeltek és mindazon következményekre, melyek a törvény alkalmazása nyomán előálltak és előállhatnak. Ezen több és egymással formailag össze nem függő jogterület közül arra a területre kívánjuk vizsgálódásunk körét korlátozni, amely a törvény 19. §-ával lépett be terra nova-ként jogrendszerünkbe. Az 1933. évi XVII. t.-c. 19. §-a az alaptörvény 30. §-ában megszabott széleskörű kereshetőségi jogot szorítja meg akkor, amikor kimondja, hogy a bíróság elutasíthatja az utóbb fellépő testületnek, szakegyesületnek, vagy versenytársnak abbanhagyás iránt indított keresetét, ha ugyanazon az alapon már per folyik az alperes ellen és nincsen valószínűsítve az, hogy a korábbi per ellenére is jogos érdeke fűződik a felperesnek az új per felvételéhez. Ezen rendelkezés oka nyilván az volt. hogy a perköltséghajhászást és az alperesnek ennekfolytán előállható vagyoni romlását preventív eszközökkel megakadályozza. A hivatkozott cikkben elfogalt állásponttal egybehangzóan megállapíthatjuk, hogy a cél helyes. Eltérünk azonban a cél elérésére alkalmazott mód minőségének és teljességének megítélése tekintetében a fenthivatkozctt állásponttól, mert kifejezetten fenntartjuk azon nézetünket.1) mely szerint az aktorátusnak végrehajtási úton, ccntradiktcrius eljárás nélkül való eldöntése oly veszélyeket rejt mag'ában, melyek meghaladják bekövetkezésük esetén mindazon lehető igazságtalanságokat, melyeknek megelőzése és elhárítása épen a hivatkozott 19. §. rendeltetése és célja volt. A törvény nyomán előállott joggyakorlat alapján ma már eldönthetjük azt a kérdést, hogy a populáris akció megilleti bármely versenytársat, vagy a versenytársak, vagy akár a nagyközönség érdekében fellépő testületet. A törvény 19. §-a alapján ez a jog ma már kiterjed a végrehajtáskérési jogra is. A joghelyzet ilyetén alakulása csak helyeselhető, mert a gazdasági élet követelményeinek megfelel. A tisztességtelen-versenyjog ') L. szerző cikkét a Polgári Jog 1933. évi 8. és a Pester Lloyd 1934. évi 16. számában.