Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Elidegenítési és terhelési tilalom

156 Figyelmen kívül hagyva most azt, hogy a TÜH. keretébe a kérdés vizsgálata, hogy utóöröklést joggal terhelt tulajdon esetében az ingatlan elidegenítése helyt foghat-e és tkvileg átírható-e, szigorúan véve nem tartozik, az eredmény: miszerint az ideiglenes tulajdon, mint ilyen átruházható, a határozat szövegével, sem annak indokolásával ellentétben nem áll. Természetesen csak a dologi várományos feljegyzett jogának sérelme nélkül. Ezt pedig épp a tkvi feljegyzés biztosítja, mert a várományos, akinek az igénye gátolhatná az ingatlan elidegenítését, mindenki ellen érvényesítheti jogát, aki a váromány feljegyzése után szerzett tkvi jogokat. Bírói gyakorlat és irodalom, mondhatnám, következetesen hirdeti, hogy az utóöröklési jog magában foglalja az elidegenítés tilalmát. Az elmondottak alapján mindesetre indokolt azonban, ha feltesszük a kérdést, hogy joggal hivatkozhatik-e ez a gyakorlat és ez a tanítás a 74. TÜH.-ra. Minthogy az utóörökösnek az ingatlan állagára vonatkozó igénye figyelembevételével állapítható csak meg, hogy van-e az elidegenítésnek akadálya, a Kúria a tilalom merevségéből annyi engedményt tett, hogy elismerte, hogy az előörökösnek jogában áll az utóöröklés bekövetkezte előtt is a hagyatékot — pl. ajándékozás, adásvétel útján, — az utóörökös tulajdonába becsájtani.8) Ha az előörökös eladja az utóörökösnek az utóöröklés bekövetkezte előtt a hagyatéki ingatlant, az utóörökös sezmélyében az időbelileg korlátolt tulajdonjog épp az utóöröklési jognál fogva folytatást talál az ő önálló és korlátlan tulajdonjogában, úgy, hogy a kétféle tulajdonosi minőségnek egy személyben való egyesülése a tulajdonjognak időbeli széttagolását szükségtelenné teszi. 6) Pk. V. 3091/1929/9. szám. Mert bár anyagi jogszabály, hogy az előörökös a hagyaték állagát fenntartani s az utóöröklés beálltával az utóörökösre átszármaztatni köteles — s bár a kir. Kúria 74. számú teljesülési döntvényének indokolása értelmében az utóöröklési jognak telekkönyvi bejegyzése, természetes folyományként eredményezi az elidegenítési és terhelési tilalmat az utóöröklési joggal terhelt ingatlanok tekintetéiben, — mégis nyilvánvaló, hogy az előörökösnek a hagyaték állaga fenntartására irányuló kötelessége s az ennek biztosítását célzó elidegenítési és terhelési tilalom csak az utóörökös érdekében tekintendő fennállónak. Ebből pedig a PJH, tárába 584. szám alatt felvett elvi határozat szerint okszerűen következik, hogy az előörökösnek jogában áll már életében, tehát az utóöröklés bekövetkezte előtt is a hagyatékot — esetleg adásvétel útján is — az utóörökös tulajdonába bocsájtani. Adott esetben tehát az utóöröklési jog bejegyzése a vevőként szereplő utóörökös tulajdonjoga bekebelezésének nem nyilvánkönyvi akadálya. Ekként annak a felfolyamodásnak, mely azt sérelmezi, hogy a másodbíróság az előörökös telekkönyvi jutalékaira a tulajdonjog bekebelezését adásvétel jogcímén a folyamodó kérelméhez képest egyébként is a bekebelezett utóöröklési jog és helyettes utóöröklési jog érintetlen hagyása mellett az utóörökös javára elrendelte, — hely adható nem volt.