Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Együttkötelezettség a gazdatartozások fizetésének szabályozásában

146 zettséggel tartoznak vagy pedig épen arra az esetre vállaltak fizetési kötelezettséget, ha a főadós nem teljesítené a hitelezőnek a kikötött fizetést. Mindazáltal gazdasági szempontból fontolóra kellett venni, hogy ha a gazdaadósok fizetésének tömeges korlátozottsága miatt — amit a R. nem előidézett, hanem elismert -— az együttkötelezettek ellen tömegesen indul meg a kielégítési eljárás, nem támad-e ebből általános közgazdasági veszély. Figyelembe kellett ezt venni hitelezői körök részéről is, mert a visszleszámítolt gazdaváltó hitelintézet forgatmányával van ellátva s így az aláíró hitelintézet a váltótartozásért a gazdaadóssal együtt felelősségre vonható; az pedig, hogy a főadós gazda ellen a visszkereseti jogot lehetne-e megfelelő sikerrel érvényesíteni, a létező viszonyok között bizonytalan. Mindezeket megfontolva, a hitelintézetek jogszabály vagy bírói határozat kényszere nélkül elfogadták a Pénzintézeti Központ 3/1934. számú körlevelében olvasható megállapodást, mely szerint a hitelintézetek a gazdaadósoktól és együttkötelezetteiktől együttvéve csak oly mértékű kamat megfizetését igénylik, amely kamat a kamathozzájárulással és a hitelintézet terhére eső %% (R. 25. §.) számításba vételével a kikötött, de legfeljebb a felszámítható legmagasabb kamattételt eléri; a védett gazdaadós együttkötelezetteitől nem igényelnek peres vagy végrehajtási úton nagyobb tőketörlesztést, mint amennyi a gazdaadóstól a R. szerint követelhető. A megállapodás azonban csak arra az esetre szól, ha a kötelezettség főadósa gazdaadós; annak elbírálásában, hogy kit kell főadósnak tekinteni, az az irányadó, hogy gazdasági (s nem jogi) értelemben melyik kötelezett fél vette igénybe a kölcsönt főadósként, a kölcsön készpénz ellenértékét melyik fél részére folyósították. A hitelintézeteknek ez a megállapodása nincs jogszabályba foglalva s jogilag ki nem kényszeríthető. A megállapodás végrehajtását a kormány a Pénzintézeti Központ és az Országos Központi Hitelszövetkezet útján ellenőrzi; erre a R. 25—28. §-aiban meghatározott állami juttatások megállapítása során nyilik alkalom. A megállapodás alkalmazásának egyes esetekben az az előfeltétele, hogy a hitelintézet megkapja a folyó kamatnak megfelelő összeget; a R.-ben meghatározott kamat megfizetése pedig rendszerint a kamathozzájárulás megadásának is előfeltétele. A kamathozzájárulás által csökken mind a hitelező követelése, mind pedig az adós tartozása, ezért annak elnyerése mindkét félnek egyaránt érdeke. E közös érdek mellett azonban, mikor a hozzájárulást megállapítják, szükségkép figyelembe kell venni a törvénnyel megállapított pénzügyi fedezet kereteit s megfelelően alkalmazni kell az állami juttatásokra vonatkozó rendeletek szabályait is. A gazdavédelemnek megállapodásellenes kiterjesztése az állami juttatásokra szánt pénzügyi fedezet növelését tenné szükségessé, miáltal súlyosabbá válna az adóssági ügyleteken kívül álló adózók terhe. Jogtalan kivételek káros precedenseket teremtenének és a végrehajtással megbízott szervek törvényes felelősségre vonását vonnák maguk után. Mindezek biztosítják a megállapodás megtartását és igazságos végrehajtását. A megállapodás végrehajtásában nagy jelentősége van annak, hogy valamely kötelemben ki a főadós. E kérdésnek jogilag szabatos eldöntése bíróság elé tartoznék és ez bírósági eljárásban is gyakran nehéz, mert a kötelezettségvállalás jogi alakja sokszor nem mutatja a felek valódi viszonyát és szándékait. Ezért a hitelintézeti megállapodás a főadós személyének megállapításában gyakorlati mozzanatokat vesz figyelembe. A R. 27—28. §-aiban meghatározott állami juttatások elnyerése szempontjából a 8700/1934. M. E. r. 4. §-a a főadós személyének megállapításában azt a további egyszerűsítést hozta be, hogy erre a jelzálogos hitelező bejelentését kell irányadónak venni. Ha több főadós van, illetőleg nem állapítható meg biztosan a főadós