Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Együttkötelezettség a gazdatartozások fizetésének szabályozásában

147 személye s így mindegyik kötelezett föadósnak tekinthető, köztük a követelést egyenlő arányban kell megosztani s a kedvezményeket ugyanilyen részben kell arányosítani. Az állami juttatásokra vonatkozó jogszabályok alapján a jogviták elintézése nem tartozik bírói útra (R. 30. §. 2. bek.), ezért itt elég megemlékezni a gazdaadósok egytütkötelezetteinek jogállását érdemi tartalommal javító következő rendelkezésekről. A 8700/1934. M. E. r. 9. §-a szerint a hitelintézet nem tagadhatja meg követelésének kiegyenlítéséül az állami könyvadósság-vállalás elfogadását, ha a gazdaadós kezese és egyetemleges adóstársa olyan gazdaadós (nem szükségképen védett birtok tulajdonosa), akinek ingatlana 50 kat. holdnál nem nagyobb. A R. 28. §. (4) bekezdése szerint pedig egyéb esetekben, amikor a hitelező a könyv jóváírás elfogadását jogosan utasíthatja vissza, a kezes vagy az egyetemleges adóstárs — ha nem is hitelintézet — igényelheti a főadós gazda elleni visszkereseti követelésének állami adósságként átvállalását. Végül megjegyzendő, hogy az állami juttatások megállapítása során a pénzügyminiszternek felhatalmazása van a kincstárt károsító visszaélések elleni védekezésre, valamint méltányosság gyakorlására is. (2200/1934. P. M. 2. §. ut. bek., 8700/1934. M. E. 4. §. 4 .bek., 29. §.). IV. A védettség fenntartásához szükséges fizetések kiszámítására oly esetben, midőn a követelés több ingatlanon vagy ugyanannak az adósnak több védett ingatlana közül csak egyeseken van jelzálogjoggal biztosítva, a R. nem állapított meg külön részletes szabályokat. Az érdekelt feleknek és az eljáró hatóságoknak csak a fentebb ismertetett jogszabályok, valamint a jelzálogi és végrehajtási jog egyes szabályai adhattak útbaigazítást. Sok esetben sikerült is e szabályok szellemében, az érdekelt felek közös megnyugvására a köteles fizetések igazságos mértékét megtalálni, a helyeselt számítás alapján letéti számlára befizetett összegeket a helyi bizottságok már többnyire fel is osztották. Azonban részletes rendeleti szabályozás hiányában elkerülhetetlen volt, hogy a köteles fizetések kiszámításában jogelvi ellentétek ne támadjanak; e közben különösen a következő jogalkalmazási esetek adtak panaszra okot. 1. A gazdaadósnak I. ingatlanára A. javára 45.000 P, II. ingatlanára B. javára 9122 P, iIII. ingatlanára C. javára 2940 P, IV—VII. ingatlanaira D. javára 28.290 P öszegü tartozás van első helyen bekebelezve. Ha csupán a IV—VII. ingatlanokat vennnők figyelembe, ezeknél a törlést kérő D. hitelező követelésének egy részével a kataszteri tiszta jövedelem harmincszorosán (18.879 P.) belül állana, ámde a kir. törvényszék a kataszteri tiszta jövedelem kiszámításának alapjául a gazdaadós összes ingatlanainak kataszteri tiszta jövedelmét vette, a harmincszoros szorzatot ebből állapította meg, és a különféle rangsorokban biztosított hitelezők követelését a R. 6. §-a szempontjából abban a sorban vette figyelembe, amilyen sorban időbelileg a bekebelezés megtörtént a gazdaadós egyik vagy másik ingatlanára; minthogy pedig a törlést kérő hitelező jelzálogjogának bekebelezését időrendben az adós valamennyi ingatlanán 57 062 P összegű jelzálogjogi bekebelezés előzte meg, a kir. törvényszék úgy találta, hogy az adós, aki a R. 6. §. kedvezményét igénybe vette, a törlést kérő hitelezőnek nem tartozott közvetlenül fizetést teljesíteni és ennek hiánya miatt a védett birtok feljegyzése nem törölhető, feltéve, hogy az adós a jelzálogjogi bekebelezések időrendi sorrendjében az összes ingatlanai kataszteri tiszta jövedelme harmincszorosáig biztosított hitelezőknek a R. 5. §-a, azon túl pedig a 6. §. értelmében teljesítette a fizetést.12) 2. Négy gazdaadós ingatlanain A. hitelezőnek első helyen 30.000 P., **) Kalocsai tsz. Pkf. 1240/1934.