Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Együttkötelezettség a gazdatartozások fizetésének szabályozásában

145 ban nem lehet szerezni közvetlenül a birtokbíróságnál, hanem a jelzálogjogot perbíróság előtt keresettel kell érvényesíteni (Jt. 51. §.); a dologi adós kötelezettsége, ha nem személyes adós, nem haladhatja meg a főadós kötelezettségének terjedelmét, sortartás kifogásával nem élhet ugyan, de egyébként érvényesítheti a főadóst megillető kifogásokat s ezenfelül a közte és a hitelező közt fennálló viszony alapján támasztható kifogásokat is.7) A váltótörvény 91. §-a szerint a váltó aláíróinak kötelezettsége egyetemleges, azonban a Vt. 41. §-a szerint a kibocsátó és a forgatók felelőssége az elfogadónál való bemutatástól és óvás felvételétől van függővé téve; a különböző váltókötelezettek tartozásának összege és elévülési ideije különböző; a tartozás teljesítése pedig, hacsak nem az intézvényezett teljesít, nem vonja szükségképen maga után a kötelem megszűnését.8) Meg kell még jegyezni, hogy az együttkötelezettség terhesebb alakzatainak fennállását a bíróság szigorúan vizsgálja. Alperes azzal az okirattal, amelyben kijelentette, hogy egy másik fél által kiállított kötelezvény összes pontjait magára kötelezőnek elismeri s beleegyezik, hogy a kötelezvény alapján a másik fél ingatlanaira bekebelezett zálogjog az ő ingatlanaira is bekebeleztessék, még nem vállalt személyes fizetési kötelezettséget, minthogy ezt az okiratban világosan és határozottan ki kell fejezni.9) Annak ellenére, hogy az okiratban a kezességet „készfizetői kezességinek nevezték, a Kúria a Kt. 265. §-ára hivatkozással mégis csak kártalanító kezességet állapított meg, amikor az okirat értelmezéséből a feleknek arra az akaratára következtetett, hogy a kezes csak akkor legyen felelős, ha az egyenes adós nem teljesíti kötelezettségét.10) Ez a vázlatos helyzetkép azt mutatja, hogy a meglevő rendes jog alapján is számos vonatkozásban védelmet lehet nyújtani a gazdatartozásokban érdekelt együttkötelezetteknek, ámde szabályszerűen vállalt egyetemlegesség és készfizetői kezesség esetében a R.-ben megállapított végrehajtási korlátozásokra más mint védett gazdaadós nem hivatkozhatik. Az egyetemes adóstárs nem hivatkozJiatik arra, hogy a R. 1. §-a értelmében nagyobb részt mezőgazdaságból élő adóssal szemben a régi követelések kamata az 514%-ot meghaladó részében elengedtetett, kivéve, ha ő maga is ilyen gazdaadós; nem hivatkozhatik arra sem, hogy a védett gazdaadósra nézve a R. 5. és 6. §-a értelmében kamatra teljesített évi 4% fizetésével a folyó kamatfizetési kötelezettségnek ezt meghaladó része a R. 8. §-a szerint megszűnt, kivéve* ha ő maga is védett gazdaadós. Ezt a jogállapotot tükröztetik a R. végrehajtása során együttkötelezettségi kérdésekben hozott jogerős bírói határozatok.11) E jogi helyzet ellen a kötelezettek jogi alapon nem tehetnek kifogást, mert hiszen vagy maguk is főadósok s így személyes kötele7) C. 5886/1887. Dt. U. f. XIX. 19. 8) V. ö. Dr. Katona Gábor: A váltójogi egyetemlegesség problémája. Polgári Jog 1935. évf. 70. 1. 9) G. 353/1903. Dt. 3. f. XXV. 158. 10) C. VII. 5260/1930. J. H. VI. 362. ű) E határozatoknak a Polgári Jog 1934. évf. 565. lapján található felsorolását az időközben megismert következő határozattal egészítjük ki. A személyes adós ingatlanára kimondott védetté nyilvánítás nem teríjed ki a dologi adós saját ingatlanára pusztán azon az alapon, hogy a tartozás egyetemleges jelzálogjogként van a dologi adós ingatlanán is bekebelezve, hanem erre külön kell a védetté nyilvánításnak történnie; miután a felperesnek a keresetben megjelölt házas ingatlana hányadát a hatóság nem nyilvánította védetté, nem jogos a felperes arra irányuló kérelme, hogy az ellene elrendelt végrehajtás a R. alapján felfüggesztessék. (C. V. 4097/1934., J. H. IX. 59.).