Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Együttkötelezettség a gazdatartozások fizetésének szabályozásában

143 II. A védetté nyilvánítás előfeltételeinek megállapítására nézve együttesség esetében két irányban adott útmutatást a R. 34. §-a; (4) bekezdése szerint, ha a gazdaadós több ingatlanát kéri védetté nyilvánítani, az ingatlanok területét, kataszteri tiszta jövedelmét és jelzálogos terheit össze kell számítani, de a több ingatlanon bejegyzett terhet csak egyszer kell figyelembe venni; az (5) bekezdés szerint pedig, ha valamely egyetemleges jelzálogjog más személy ingatlanát is terheli, a bejegyzett követelést mindegyik adósnál egész összegében kell figyelembe venni. Ebből látszik, hogy a rendelet a különböző gazdaadósok ingatlanainak a védettség szempontjából való elkülönítését tartotta szabályszerűnek s a rendeletnek nem volt az a célja, hogy különböző adósok különböző terhei stb. összeszámíttassanak. Az irodalomban hibaként hozták fel,") hogy ha két egyetemleges adóstárs közül az egyiknek 1000 P kataszteri tiszta jövedelmű ingatlana, a másiknak 600 P jövedelmű ingatlana van s az egyetemleges adósság összege 10.000 P, külön-külön mindketten igényelhették a védettséget, holott — a cikkíró szerint — ha egy telekkönyvi jószágtest közös tulajdonosai lennének és együttesen kérnék a védetté nyilvánítást, akkor azt nem kaphatták volna meg. Pedig nézetünk szerint nincs hiba abban, hogy a védettséget külön-külön kérő tulajdonosok vagyoni és teherviszonyait a bíróság egymástól függetlenül állapította meg, sőt akkor követett volna el hibát, ha meghatározott tulajdoni részek tulajdonosainak ingatlanait és terheit közösen előterjesztett kérelem esetében összeszámította és ez alapon a védetté nyilvánítást megtagadta volna. A védettség anyagi előfeltételeinek és következményeinek elbírálásánál a gazdaadós nem szenvedhet hátrányt amiatt, hogy kérelmét mással együtt terjeszti elő. A rendelet hozatalakor tudva volt az, hogy különválasztás esetében több gazdaadós juthat védettséghez és az azzal járó előnyökhöz, mintha az ingatlanokat összeszámítanák. A rendelet mégis a különválasztás mellett foglalt állást, mert végrehajtása csak úgy lehet szabatos, ha mindegyik adóstársra külön-külön állapítják meg, hogy jövedelme nagyobb részben mezőgazdaságból ered-e s ingatlanának területe és terhelése alapján milyen kedvezményre jogosult.3) Ehez képest, ha a védettséget több társtulajdonosra együttesen mondták is ki, mindegyiknél lehetőleg külön-külön kell megállapítani, hogy a saját rész területére tekintettel helye van-e a R. 26. §-a (s a 2200/ 1934. P. M. r.) szerinti tőketörlesztési jutalomnak, illetve a R. 27—28. §-a (8700/1934. M. E. r.) szerinti állami juttatásoknak; — s lehetőleg külön kell megállapítani azt is, hogy az egyes tulajdonosok ingatlanaik jelzálogos terheire tekintettel igénybevehetik-e a R. 6—7. §-ában meghatározott fizetési kedvezményt. A különválasztás csak akkor ütközik komolyabb nehézségbe, ha a tulajdoni hányadrészek a telekkönyvben nincsenek meghatározva, például a közszerző házastársak külön vagyonának és terheinek megosztása a telekkönyvben nincs feltüntetve. Ha a védetté nyilvánítás együttesen történt és az adósok érdekeltsége a telekkönyvi helyzet vagy a felek megállapodása alapján nem választható szét, a kedvezményekre való jogosultság szempontjából az ingatlan területét és a terheket a tulajdonostársak között egyenlő arányban felosztva kell számításba venni. III. Az a körülmény, hogy a rendeleti elgondolás szerint a gazdaadósok helyzetét lehetőleg külön-külön kell figyelembe venni, úgyszintén az, hogy a különválasztás gyakran nem történt meg, nem lehet hatással az adóstársak vagy kezesek fizetési kötelezettségére és ennek -) Dr. Ladányi Sándor: Szemelvények (Polgári Jog 1935. évf. 63. 1.). :t) V. ö. Szerző: Az adós gazdák szükségjoga. Tébe könyvtár 75. sz., 108. 1.