Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Kárelhárítás, kármegosztás, vétekarányosság

125 Kézenfekvő az ellenvetés, hogy a tényállásokat egymástól elhatárolni alig lehet, hiszen lényegében minden dolog úgy fogható fel. hogy latens kártokozó helyzetben van és ez bármikor átalakulhat kártokozó jelenséggé. A földön fekvő ártatlan kavics, vagy épen egy narancshéj bizonyos körülmények között könnyen válhatik kártokozó jelenséggé. Nem akarom kis szemlémet a közvetett kauzalitás igen bő irodalmával rendelkező kérdésébe kapcsolni és csak annyit jegyzek meg, hogy a címben felvetett probléma szemszögéből káriokczó jelenség alatt oly körülményt értek, mely objektiv megjelenésében már jogellenes: a laza tégla a háztetőn, a fékberendezéssel el nem látott autó stb. A már csak hajszálon lógó folyosó leszakadásából eredő kárnál, noha a károsult ismerte a folyosó ezen állapotát, a Kúria (J. H. VI. 1032. sz.) nem vizsgálta a lakó vétkességét, mert a folyosó ezen állapota a károkozó körülményt egymagában teljesen lezárta, a vétkességi elemet a károkozás szempontjából kimerítette. A lakó gondatlansága, mint kárfeloldó jelenség jelentkezik. A károsult nem vétkes! A gondatlansága a kártérítést nem vétkességének mértéke szerint megosztja, hanem a kártokozó kötelezettségét részben fel old ja. A Kúria a J. H. V. 1034. sz. alatti határozatában nem tekintette a kárenyhítési kötelezettség megsértésének, ha a sérült csak 10 hónap múlva ment a kórházba, addig pedig házhoz hívóit magánorvossal gyógykezeltette magát, aki helytelenül gyógyította. Ezt a Kúria csak az esetben tekintette volna a kárelhárító kötelezettséget sértő mulasztásnak, ha a kezelőorvos a korházi gyógykezelés szükséges voltára idejében figyelmezteti a sérültet, aki ezen utasításnak nem tesz eleget. Ez esetben a fokozatosan fejlődő betegség egyre közelebb hozza a károsultat azon állapotához, amikor már orvosi beavatkozással sem lehet megmenteni. A beteg nem tud róla, hogy a késedelem a betegségi állapot veszélyességét növeli. A tudatosság hiánya folytán sem vétkességi elem, sem a kárelhárító kötelezettség elmulasztása nem jelentkezik. A vétekarányosságon alapuló kármegosztás a károsultnak nemcsak aktiv, hanem passzív magatartásán is alapulhat. Ezzel szemben a kárelhárító kötelezettség elmaradása folytán jelentkező kárfelodás, mindig egy aktiv tevékenység elmaradásának a folyománya . A Mtkj. 1112. §-a, kifejtett felfogásommal szemben látszik állni, amikor a kártérítés mérvének megítélésénél a felek vétkességére is utal. A jav. valószínűleg a gyakorlati életben egybefonódó tényállást tartja szem előtt, amikor a kártokozó magatartás és a kárelhárító magatartás elmaradása együttesen jelentkezik. A vétkességi elem kiemelése annál inkább is jelentős, mert a kárelhárító magatartás elmaradásánál az ellenfél kártérítési kötelezettségének jogalapja változatlanul fennáll, csak terjedelme változik. Ezzel szemben a vétekarányosságon nyugvó kármegosztási tényállásnál a vétkes fél az ellenfél kártérítési kötelezettségének jogalapját is megszüntetheti. ,,A kárenyhítési kö-