Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Igényhalmazat, jogrugalmasság, özvegyi jog korlátozása

telezettség nem teljesítése a kártérítési kötelezettség jogalapját nem érinti, annak csak a kártérítés terjedelmére lehet hatása. (K. P. V. 12 1932. U. MD. XXVI. 87. o.) A kárt előidéző kölcsönös vétkes magatartásoknál a bíró szinte matematikailag leméri az egy-egy fél terhére írható vétkességet és ennek arányában állapítja meg a kártérítést. Ezzel szemben a kárelhárítás elmaradásánál a bíró csak a kárelhárító kötelezettség beálltáig felmerült vagy folyamatos kárt állapítja meg, a későbbi kárnál pedig figyelemmel van arra, hogy az elhárításra kötelezett mennyire menthette volna a saját károsodását. A kárelhárító kötelezettség elmaradásának az adós és hitelező késedelem, valamint a nevesített kötelmeknél és az ezzel kapcsolatos újabb bírói gyakorlatról más alkalommal. Dr. Ehrnthal Aladár. Igényhalmazat, jogrugalmasság, özvegyi jog korlátozása.*) 3. Vitás kérdés, hogy az örökbefogadott gyermeket és a leszármazó özvegyét megilleti-e a megszorítási jog. Véleményem szerint nem. (Raffay az ellenkezőt tanítja. II. kötet. 562. o. Almási is: Ung. Privatrecht. I. 260. Kern szintén: A magyar öröklési jog. 126. o.) Amikor ugyanis gyakorlatunk nyomatékkal elvként hangsúlyozza, hogy a megszorítási jog csakis a leszármazókat, tehát a legszorosabb családi kapcsolatban állókat illeti, vitatható — különösen ezirányú bírói gyakorlat hijján — hogy az örökbefogadott gyermek e szűk kategóriához hozzátartozik-e. A 812. sz. E. H. — mely az örökbefogadott gyermek megszorítási jogának vezéresete volna — csupán annyit mond, hogy az örökbefogadott gyermek kötelesrésze érdekében korlátozhatja az özvegyi jogot, de nem dönti el azt a kérdést, hogy megilleti-e a megszorítási jog az örökbefogadottat akkor, amikor kötelesrészét megkapta. Erre a kérdésre a kir. Kúria P. I. 4582/1931. sz. ítélete (J. H. VI. 890.) sem ad feleletet. A leszármazó özvegyének megszorítási joga is nyilt kérdés. Egy 1908-ból való ítélet szerint — mely az I. T. Sz. 16. szakaszán alapuló megszorítási jogról dönt — (K. I. 2068/1908., M. D. III. 60.) az özvegyi jog korlátozását csak a leszármazó kérheti, özvegyének nincs joga ily korlátozást követelni. Későbbi ítéleteknek az az álláspontja, hogy ,,amidőn az örökhagyó fia jogosítva volt az örökhagyó özvegyével szemben az özvegyi jog korlátozását kérni, ezt az időközben elhalt fiú özvegye is kérheti a maga özvegyi joga érdekében." (K. I. 852/1912., M. D. VI. 188., K. L 2746/1911., M. D. VI. 3. Nem tűnik ki az ítéletekből, hogy az özvegy kötelesrészt követelt-e, avagy az özvegyi jog teljességét.) A kir. Kúria P. I. 3136/1925. sz. ítélete (M. D. XX. 8.) — mely a megszorítási jogban való jogutódlásnak vezéresete az élőjogot illetően — nem adja meg az örökhagyó fia özvegyének, mint férje végrendeleti örökösének azt a jogot, hogy anyósának özvegyi jogát megszorítsa. A kir. Kúria ugyan*) L. bevezető cikket a Polgári Jog 1934. évi 7. számában.