Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 2. szám - Kétes és behajthatatlan követelések a mérlegben
100 Az új rendelet abból indulva ki, hogy ha a kincstár az így nyújtott ú. n. devizakölcsönöket az eredeti pénznemben fizetné vissza, a kölcsönt nyújtók az így vissza kapott összegeket a korlátozó jogszabályok értelmében a Magyar Nemzeti Banknak beszolgáltatni lennének kötelesek. Ezért akként rendelkezik, hogy e devizakölcsönök tekintet nélkül a befizetés idejére 1938. január hó 1. napjától válnak az eredeti pénznemben visszafizetésre esedékessé és az esedékesség időpontjáig a kölcsön szolgálatát továbbra is az 5460/1932. M. E. sz. rendeletben meghatározott módon kell ellátni. (1. §.), A kamatokat ugyanabban a pénznemben kell megállapítani, amilyen pénznemben a kölcsön befizetése történt. A kamatokat az illető pénznemnek a Magyar Nemzeti Bank által a kamatozási év december havának első napját megelőzően utoljára közzétett pénzárfolyamán kell pengőértékre átszámítani. A rendelet 2. §-a értelmében a királyi pénzügyminiszter kivételes esetekben 1935. január hó 1-től kezdve a kölcsönkövetelésre előleget folyósíthat, melynek összege nem haladhatja meg a kölcsönöszszeg 50%-át és egyénenként 5000 pengőt. Az előlegeket a befizetett eredeti külföldi pénznemnek a Magyar Nemzeti Bank által 1935. január 1. napját megelőzően utoljára közzétett pénzárfolyamán pengőre átszámítva kell fizetni. Aki tehát annak idején 11.475 P értékű 2.000 dollár devizakölcsönt nyújtott a kincstárnak, az indokolt esetben 1000 dollár fejében 3407 pengő 30 fillér tőketörlesztést kap kézhez, fennmaradván 1000 dollár kamatozó követelése. Mint a rendelet maga is megállapítja ez az előlegnek nevezett kifizetés tulajdonképen tőketörlesztés. Az erre irányuló kérelmet a pénzügyminiszternél írásban kell előterjeszteni és megjelölendők a kérelem alapjául szolgáló, kivételes méltánylást érdemlő körülmények. Melléklendők az e körülményeket igazoló okiratok és a Magyar Nemzeti Bank által a befizetésül kiállított eredeti elismervény. Az 1934. évi december hó 23-án hatályba lépett 10.800/1934. M. E. sz. rendeletnek (Bp. K. 288. szám) 1. §-a az 1290/1933., 7600/1933., 16.300/1933. és 16.301/1933. M. E. sz. rendeletekkel módosított és kiegészített 6900/1931. M. E. számú a transiermoratoriumat szabályozó rendeletnek az 1934. évi december hó 22. napján lejáró hatályát, 1935. december hó 22. napjáig bezáróan meghosszabbítja, minek folytán e rendeletekben 1934. december hó 22. napjáig megállapított határidő és időszakok 1935. december hó 22. napjáig bezáróan terjednek. A 2. §. utal a 16.301/1933. M. E. sz. rendelet ama rendelkezésére, hogy árverési vételár vagy vagyontömeg bírói felosztásánál, ha a záloglevelek vagy kötvények kibocsátásának alapjául szolgáló követelés arany dollárban vagy a dollár meghatározott időpontbeli pénzlábára utalással van meghatározva, a sorozandó követelésnek pengőre való átszámításában az arany értékét kell alapul venni. Ha a felosztásban az érdekeltek nem egyeznek meg, úgy az arany érték és a:
