Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Kétes és behajthatatlan követelések a mérlegben

9^ folytonosak az eltolódások. Nem az adós lesz rossz, hanem a közvetítő pénzintézetnél tolódik el a követelés és tartozás közti viszony; például dollárt adott kölcsön s a hitelezőnek svájci frankkal tartozik. Itt a tartozás értékének emelkedése veszélyezteti a mérleg egyensúlyát. A hitelező azonban az ily veszteségek ellen nem tud védekezni. Követelését sem behajtani, sem pedig magát az illető külíöldi pénznemben fedezni nem tudja. Ezért künnlevőségeinél kell tartalékolnia. Normális viszonyok között a hitelező követelését attól az adóstól, kinél azt veszélyeztetve látja, behajthatja. Ma e tekintetben a keze kötve van. Eltekintve a 7600/1933. M. E. sz. rendelet által megszabott korlátoktól, különösen a gazdaadósokat védő rendeleteknek a védett birtokra vonatkozó rendelkezései teremtenek ily helyzeteket. Az adós az eredeti magasabb kamat mellett a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszereséig csak 4%-ot, azon túl pedig a kataszteri tiszta jövedelemnek minden koronája után csak 10 fillért fizet. A hitelező tehát kamatjövedelmének jelentékeny részétől esik e! anélkül, hogy adósa ellen behajtási lépéseket tehetne folyamatba. A kevesebbet, vagy nem kamatozó követelés azonban bizonyára nem ér annyit, mint az, amely normális kamatjövedelmet biztosít és így az óvatos üzletvitel megköveteli, hogy akkor, ha megvan rá a lehetőség, a hitelező tartalékoljon. A behajtási, lépések függőben tartásának oly oka is lehet, amelynek folytán az adós fizetni akar, de fizetését a hitelező nem fogadja el, az ú. n. aranyrendeletek intézkedése folytán az adós fizetésének elfogadását megtagadja s nem az adós, hanem a hitelező vesz halasztást igénybe. (410/1934., 1210/1933. és 16.310/1933. M. E. rendeletek.) A hitelező nem azért áll el a behajtástól, mert a behajtást a rendeletek tilalmazzák, hanem azért, mert az ő aranyra szóló követelésének hivatalos árfolyamon pengőben való kiegyenlítését nem fogadhatja el, amennyiben ha elfogadná, ezzel követelése és tartozása közti egyensúlyt felborítaná. Mert bizonyos, hogy ha jó is az adós, ily esetekre is tartalékolnia kell. Mindezekből elsősorban az következik, hogy annak elbírálásánál, vájjon valamely konkrét követelés kétessé vált-e vagy sem, nem lehet a normális viszonyokra megszabott elvek alapján eljárni. Figyelemmel kell lenni a gazdasági válság s a válság által megkövetelt jogszabályok folytán előállott fejleményekre is s kétesnek kell tekinteni sokszor oly követelést is, mely különben megfelelően biztosítva van, azonban a vázolt viszonyok folytán értékében esetleg csökkent. Másodsorban tekintettel kell lenni arra, hogy mathematikai és könyvelési szabatossággal nem mindenkor lehetséges megmondani azt, hogy valamely konkrét követelésnél mily konkrét veszteség állhat elő, hanem bizonyos latitüddel kell dolgozni s a követelések egy bizonyos csoportjára nézve az utólagos elszámolás kötelezettsége mellett globális tartalékok létesítését kell megengedni. Ny. J.