Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Kétes és behajthatatlan követelések a mérlegben

97 sem dominálja annyira a csődöt, mint a töraeggondnok szempontja éa érdeke. Vájjon mikor fog ráérni a törvényhozás arra, hogy a csődtörvénynek már annyira előkészített gyökeres reformjával foglalkozzék? Kétes és behajthatatlan követelések a mérlegben. A T. H. Ö. 14. §. 1. bekezdése 6. pontja szerint nem szabad az adóalaphoz hozzászámítani a behajthatatlan vagy kétes követelések címén veszteségként leírt vagy tartalékolt összegeket. A szöveg tehát különbséget tesz behajthatatlan és kétes követeié? között. Az utasítás a különbséget abban látja, hogy az előbbire nézve bizonyos, hegy az adóstól semmit sem lehet behajtani, a kétes követeléseknél pedig csak az bizonyos, hogy az adós rossz viszonyok között van és nem remélhető, hogy a követelés a maga egészében behajtható lesz. Kétes például a követelés, ha az adós kényszeregyességben van, vagy ellene más követelések miatt vezetnek végrehajtást. A behajtási lépések eredménytelen voltának igazolását megkövetelni és ezzel a hitelezőt az adós elleni kíméletlen eljárásba belekényszeríteni, bizonyára túlzás. De ettől a pénzügyi hatóság el ís tekinthet, miután az utasítás szövege inkább példálódzó és nem taxatív felsorolás. Ezzel a helyesbbítéssel normális viszonyok között a vázol1 ellentétbeállitás megfelelő lehetett, ha a behajtási lépéseket sem jogszabályok, sem pedig a gazdasági viszonyok nem korlátozták. De a mai viszonyok között az utasítás ismertetett példálódzó felsorolása alapján a behajtási lépések megtételét vagy eredményét elbírálási alappá tenni, bizonyára nem helyes. Kellően biztosított követelésnél is a behajtási lépések korlátozása folytán előállhat oly helyzet, amely mellett, ha nem is a leírás, de a tartalékolás feltétlenül indokolt. A küliöldí pénznemekben vállalt, vagy a transfermoratorium alá eso záloglevél- ?s kötvénykibocsátás alapját képező tartozásokra nézve a 4500., 4550. és 6900 1931. M. E. rendeletek fizetési tilalmakat állítottak fel. A 7660 1933. M. E. rendelet a törlesztéses dollárkölcsönök tekintetében korlátozza a hitelezőt. Nem lehet az adós ellen fellépni, ha o nem aranydollárnak, hanem a papirdollárnak megielelő árfolyamot helyez letétbe. Kamat címén sem az eredetileg kikötött 7. vagy 7 _ -ot. hanem csupán 5 -ot kell letétbehelyezni. Az adós teljesítése nem fizetés, hanem csak letétbehelyezés. Éppen úgy, mint a követelések alapján kibocsátott címletek szelvényértékének a küliöldi hitelezők alapjába történt beszolgáltatása is csak letétbehelyezés. A jövő fejleményei itt előre nem tekinthetők át. E helyzetből veszteségek származhatnak anélkül, hogy az adós rosszá válnék. Fokozza a veszteség lehetőségét az általános valutáris ingadozás. Az adósok részéről állandó az eroieszítés a valorizációs klauzulák megbontására. A pénznemek egymáshoz való viszonyában is 2