Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - A tömeggondnok megbízotti hűsége

95 megbízójának tudta és hozzájárulása nélkül ki nem köthet és amenynyiben ezt megteszi, a megbízottnak ez a cselekménye a megbízással járó köteles hűség és tisztesség megsértésének tekintete alá esik. Az elvi határozat az ügyleti megbízottra vonatkozik, de nyilván a megbízottra reá rótt hűségi kötelezettség terheli a nem ügyletileg. hanem kczhatóságilag kirendelt megbízottat, tehát a tömeggondnokot is. Eeck Salamon Erdekeszme töredékek című tanulmányában beható fejtegetés tárgyává teszi azt a jelenséget, amit ő érdekelnyomásnak nevez. Hivatkozik Emil Steinbachnak az osztrák közigazgatási bíróság volt nagytekintélyű elnökének könyvére, amely a megbízási és hasontermészetü, szintén hűségi kötelezettséggel járó jogviszonyokra azt a generális tételt állítja fel, hogy a megbízott *»tc. el van tiltva saját érdekének érvényesítésétől, amint Steinbach könyvének vonatkozó fejezetcíme mondja, ..Verbot der Verfolgung des eigenen \ orteils"; ugyanezen hűségi kötelezettséggel járó jogviszonyokra már Ihering írta: ,.Hier beginnt der Dolus schon mit der Verfolgung des eigenen Vorteils". Dr. Beck Salamon, akinek a tanulmányából a fenti idézeteket vettük (48—51. lap) helyesen utal arra is, hogy az ilynemű helyzetet ,,átszövi, átlengi a turpis causa, amelyet a bíróság függetlenül attól, hogy a megállapodással a megbízó érdeke sértetett meg . . hivatalból észlel". A 150. sz. E. H.-ban lefektetett erkölcsi elvekkel aligha egyeztethető össze, hogy az a juttatás, amelyet az elvi határozat erkölcsileg megbélyegez, annak a kezén maradhasson, akihez ez turpis causa révén jutott. Ugyancsak Beck Salamon tanulmánya idézi a 15C. sz. E. H. továbbfejlesztéseként a Kúria P. VI. 14 1925. sz. határozatát, amely kifejti, hogy a megbízott eljárása a turpis causától akkor sem mentesül, ha a megbízó tudott ugyan a megbízott által saját javára kikötött díjazásról, de ennek nagyságát nem ismerte. A mi esetünkre igen találó Beck fejtegetése, hogy ,,a megbízót a kikötött díjazás nagyságának elhallgatásával történő közlés esetleg meg is tévesztheti és a megbízó jóhiszemüleg tételezi fel. hogy a megbízott a szokásos és indokolható keretek között mozgó díjazást kötött ki magának a harmadiktól, holott eshetőleg a kikötött díjazásnak a szokásost meghaladó mértéke már a megbízó érdekeinek, ha nem is teljes elárulásáéri, de nem teljes erélyű érvényesítéséért adott megvesztegetés számba megy, és amely túlzott mérvű számszerű díjazás ismerete esetén a megbízó talán észbekapott volna, hogy az ö bőrére történik ? vásár. E jogelvek eléggé tanulságosak s príma facie világossá teszik, hegv az adott esetben a tömeggondnok, jóllehet saját személyében szerződött, de a csőd vagyontárgyaira vonatkozólag, köteles volt a csődtörvény értelmében a kapott költségösszegek tekintetében elszámolni s a pénzeket a csődtömeg részére kiadni, még pedig tekintet nélkül arra, vaj ion a kérdéses szerződéssel feladta-e a csődtömegnek valamely jogát vagy sem. Csődtörvényünk általánosan ismert számos fogyatkozása és organikus elhibázottsága me'lett valóban kétségbe kellene esnünk, ha azon a területen, amelyen a ma érvényes általános