Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - A tömeggondnok megbízotti hűsége

94 a tömeggondnokot, hatásköre, jogai és feladatai tekintetében a megbízás, illetőleg a képviselet jogszabályai nyernek alkalmazást. A tömeggondnok megbízotti minősége nyer kifejezést pl. a hitelsértésről szóló 1932: IX. t.-c. 11. §-ában, mely a csődeljárásban az adós vagyonának kezelésével, gondozásával, vagy felügyeletével megbízott egyéneket, ha megbízatásuk körében akár a hitelezőknek, akár az adósnak tudva és akarva vagyoni kárt okoztak, hűtlen kezelés vétsége vagy büntette miatt bünteti. A Btk. 362. §-a egyenesen megnevezi a tömeggondnokot, mint olyat, aki idegen vagyon kezelésével lévén hatóságilag megbízva, ellene hűtlen kezelés esetén a bűnvádi eljárás hivatalból indítandó meg. A magyar bírói gyakorlatot és a nyugateurópai jogrendszereknek megfelelő jogszabályt pregnánsan fejezi ki a magyar magánjog törvényjavaslatának 1622. §-a, melynek értelmében a megbízóit köteles megbízójának mindazt kiadni, amit a megbízás teljesítése céljából megbízójától vagy az ügyvitel következtében máshonnan kapott. A német birodalmi törvénykönyv 667. §-a ugyanezt mondja ki: ,,Der Beauftragte ist verpflichtet dem Auítraggeber alles, was er zur Ausführung des Auftrages erhált und was er aus der Geschaftsbesorgung erlangt, herauszugeben." — A svájci szövetségi törvény 399. §-a a képviselő, illetve megbízott által szerzett testi dolgokat, tehát pénzeket is ipso facto a megbízott tulajdonának tekinti. — A német törvény a szerzés dologi hatályának elismerésében nem megy ugyan ily messzire, de viszont jogot ad a megbízónak nemcsak az elszámoltatásra, hanem a megbízás körében a megbízott által szerzett dolgok kiadásának követelésére. A francia Code Civil 1993-ik §-a klasszikusan illik a fent tárgyalt curiai esetre. Ez a törvény kimondja, hogy minden megbízott köteles az ügy viteléről számot adni és megbízójának mindazt jelenteni, amit az ügyvitelből kifolyólag kapott, még abban az esetben is, ha az, amit kapott, egyáltalában nem is iliette meg a megbízót. A francia bírói gyakorlat kifejezetten kimondja, hogy ezen számadási kötelezettség kiterjed mindenféle dolgokra, tehát olyan pénzekre is, amelyeket a harmadik személy kötelezettség nélkül fizetett a megbízottnak. A magyar magánjogi törvénykönyv javaslatának a képviseletről szóló fejezetében pedig (1023. §.) az a rendelkezés foglaltatik, hogy amennyiben a képviselő a közte és képviseletje között fennálló jogviszonynál fogva utóbbi részére volt köteles az üzletet megkötni, vagy ha a megbízott a szerződésszerű ellenértéket a másik fél részére a képviselt vagyonából szolgáltatta, úgy a szerződés alapján a másik fél ellen támasztható követeléseket engedményezés nélkül is a képviselt fél követeléseinek kell tekinteni. Ami a magyar bírói gyakorlatot illeti, a 150. sz, E. H. szellemével a döntés sehogysem egyeztethető össze. A hivatkozott elvi határozat szerint „a bizalmon alapuló megbízási viszony természetéből következik, hogy az, aki más ügyének ellátására vállalkozott, attól a harmadiktól, akivel a megbízásból kifolyólag a megbízó érdekében ügyletet létesíteni kíván, a maga részére jutalmat, vagy egyéb előnyt