Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - A tömeggondnok megbízotti hűsége

91 Sajnos, a Kúriának majdnem minden mondatával szembe keli szállnunk. Mert nem azon múlik a csődtömeg netáni sérelme, hogy a tömeggondnok harmadik szeméiy vagyonából és harmadik személyektől kapla-e vagyonfelügyelői, zárgondnoki cs tömeggondnoki díjait, hanem azon. hogy ezekre a díjakra vagy azok egy részére egyáltalában és mily mérvben lehetett a tömeggondnoknak jogszerű igénye és fedezete a csődtömeggel szemben. És azon múlik a megállapodás erkölcsös vagy erkölcstelen volta, hogy nem olyan mérvben ismertettek-e el a harmadik személy részéről ezek a díjösszegek, hogy már az aránytalarsá \ maga is a tömeggondnok illetéktelen kedvezményezésének jeienségVt tüntette fel a csődtömeg rovására, vagy mint a budapesti kir. Táb'a mondja: ..a vételár terhére" és ebből folyólag a kérdéses összegek egészben vagy részben nem olyanok-e, amelyelv szertelen es indokolatlan ügyvédi díjazások tormájában vonattak-e el attól a csődtömegtől, amellyel a bérbeadók érdekeltségi és szerződési viszonyban állottak és amelynek vagyontárgyaira a megtámadott megállapodás vonatkozott? Világos dolog hogy nem a kifizetett összegek formai tulajdonjogáról var szó, hanem a kifizetések erkölcsi és jogi alapjáról. Ha az én ügyvédemet az ellenfél fizeti, a jogcím és az összegek ellenőrzése nélkül nem vagyok köteles e fizetéseket tudomásulvenni vagy pusztán a kifizetés és a tulajdon alapján lemondani annak megvizsgálásáról, hogy az ügyvéd részére történt juttatások nem haladták-e meg a törvényesen igén\c-lhető mértéket, nem voltak-e tehát ezek a szolgáltatások az ügyvéd lepenzelésének jellegével bírók. Még élesebb elbírálás alá esik az, ha, mint a jelen esetben történt, a tömeggondnok, mint közmegbízatásban eljáró ügyvéd vesz fel a másik szerződő féltől olyan díjakat, amelyek bírói megállapítás tárgyát képezik, de bíróilag megállapítva még nem voltak. Különösen a tömeggondnokí díjak megállapítása ann\'.ra officiózus tény, hogy a csődtörvény értelmében a tömeggondnoknak a hitelezők képviseletére hivatott választmánnyá való megegyezése sem elegendő, hanem ahhoz bírói jóváhagyás szükséges és a csődbíróságnak joga van az egyezményileg megállapított díjak leszállításához is. Amennyiben, mint a Kúria mondja, nincs is tiltó jogszabály arra, hogy a vagyonfelügyelő vagy tömeggondnok díjait harmadik személy fizesse a saját vagyonából, ez a tétel csakis így szárazon, hogy úgy fejezzem ki magam, szövegbeli extractumában állhat csupán meg. De a felállított tétel tartalmilag merőben nélkülözi azt a causa debendi-t, amely a harmadik személyt a szokatlan és feltűnő összegű díjak elvállalására indította és nélkülözi azt i tényállást, hogy e díjak olyan szolgálatokkal kapcsolatban vállaltattak el és fizettettek ki, melyeket nem a tömeggondnok, hanem a csődtömeg volt hivatva teljesíteni. Helyes a Kúria kijelentése, hogy egymagában a harmadik személy részéről történt kifizetés ténye nem tilos, de tilos — maga a megállapodás, amely egyebek között a közmegbízatás jogi természetével és officiozitásával is ellenkezik. A tiltó jogszabálynak a vagyonfelügyelői díjak dolgában való