Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - A ranghellyel rendelkezés jogának végrehajtás alá vonása

83 szempontjából történt azon megállapítását, hogy épen a Vtv. 124. §-a adná meg a megfelelő eljárási szabályt és szükségesnek tartjuk vizsgálat tárgyává tenni a helyes eljárási szabály megállapíthatása céljából az előzetesen biztosított és a fenntartott ranghelynek némely eltérő vonatkozásait. Nézetünk szerint az eljárási mód helyes megállapításán mülik a kérdés eldöntése az anyagi jogi vonatkozásban is, mert a bírói gyakorlatból kitűnően, amire dr. Almási Antal hivatkozott cikkében reámutat, döntő jelentősége volt az eljárási rész tisztázatlanságának. A Jtv. életbelépése előtt az 1859. évi igazságügyminiszteri rendelet értelmében a ranghely előzetes feljegyzésénél kitüntetendő volt a hitelező személye, akinek javára a ranghely megadatott. Ennélfogva az ily előzetesen feljegyzett ranghely lefoglalása ügy történhetett, hogy a ranghelyfeljegyzésben megnevezett hitelezővel szemben támasztható mindennemű igényt követelés módjára foglaltak le és a ranghellyel rendelkező hitelező letiltó rendelvényt kapott. Ha tehát a folyósítandó hitelnek még hátralékos összege volt, vagy az még nem is folyósíttatott, ügy az abból a végrehajtást szenvedőt megillető követelésre a végrehajtató zálogjogot szerzett. Ha pedig a ranghelyet nyert és személyesen megnevezett hitelező még szolgáltatásra kötelezve nem volt, vagy vele ügylet még nem is létesült, úgy természetesen a ranghely feljegyzéssel kapcsolatos mindennemű jog bírói lefoglalása után a jelzálog tulajdonosának kezeihez folyósítást nem eszközölhetett. A Jtv. és a 23.000 1929. sz. rendelet azt a lényeges változtatást eszközli a régebbi jogállapottal szemben, hogy a ranghely előzetes biztosítása ezentúl személytelenül történik. A telekkönyvi hatóságnak a rangsor előzetes feljegyzését kimondó végzést csak egy példányban szabad kiállítania és ez az egyetlen példány csatolandó a feljegyzéssel előzetesen biztosított ranghelyen teljesítendő bejegyzésre irányuló kérelemhez. Az eredeti példány, amely mással nem pótolható, reprezentálja tehát magát az előzetesen biztosított rangsorozat igénybevételéhez való jogot. Ennek következtében az a hitelező, aki a jelzálogjogot alapító okirat és a végzés birtokában van, teljes biztonságot élvez atekintetben, hogy jelzálogjogát a szóbanforgó és előzetesen biztosított rangsorban fogja bármikor, a végzésben kitüntetett határidő lejártáig bejegyeztethetni. Ebből a közhiteli szempontokból rendkívül fontos körülményből folyik már most az, hogy az előzetesen biztosított ranghely végrehajtási lefoglalásának csak az az egyetlen módja lehetséges, amelynek során maga a végzés kerül végrehajtási foglalás alá. Az 1925. évi XV. t.-c. 6. §-val jogrendszerünkbe behozott, a törölt jelzálogjog ranghelyének fenntartására vonatkozó jogszabályok átvétetvén a Jt.-be, vizsgálat tárgyává teendő, hogy az ilyként fenntartott ranghely lefoglalására milyen eljárási szabályok nyerjenek alkalmazást. Fontos etekintetben a 23000/ 1929. sz. rendelet 36. §-ának ama rendelkezése, amely szerint a ranghelyfenntartás feljegyzéséről szóló végzésre nem állanak a ranghely előzetes biztosítására irányuló feljegyzést rendelő végzés példányszámának korlátozására és a telekkönyvi hatóságí*