Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - A ranghellyel rendelkezés jogának végrehajtás alá vonása

meg nem határozandó, úgy, hogy a telekkönyvi hatóság" által kiadott és bejegyzési bizonyítvánnyal ellátott végzés egyszerű átadása útján a tulajdonos az előzetes fenntartott ranghelyet a megválasztandó hitelezőre bármikor átruházhatja. A törölt jelzálogjog rangsorozatának fenntartott joga pedig ugyancsak feltétlenül átruházható, amit különösen igazol a hivatkozott rendelet 33. §-a, amely szerint a már régebben bejegyzett későbbi jelzálogjog javára is átengedhető a törölt jelzálogjognak fenntartott ranghelye. Ezek után megállapíthatjuk, hogy az anyagi jog szempontjából a ranghely jogának végrehajtás alá vonása semmiféle törvényes rendelkezésbe nem ütközik, a ranghely végrehajtás alóli mentességet semmiféle törvényes rendelkezéssel igazolni nem lehet, sőt a lefoglalás megtagadása a végrehajtató indokolatlan megkárosítását és a jelzálog tulajdonosának indokolatlan előnyét jelentené. A fenti álláspontot foglalja el dr. Szladits Károly „Dologi Jog" című művében (1930. 312. lap), ahol fogalmilag a ranghely fenntartási jognak a lefoglalását nem tartja kizártnak. Szerinte ,,a hitelező lefoglaltathatná a végzés példányt (Jtv. 17. §. esetében), mely a tulajdonost a rendelkezésre jogosítja és felhatalmazást kérne a végrehajtást foganatosító bíróságtól a biztosított ranghellyel való rendelkezésre. Mégis ezidőszerint kizártnak kell tekintenünk a ranghellyel való ilyetén kényszer-rendelkezést, minthogy nincsenek meg azok az eljárási jogi szabályok, amelyek útján a foglaltató hitelező ilyen rendelkezésre felhatalmazható lenne és hiányoznak a szükséges garanciák e felhatalmazás gyakorlásához." Határozottabban foglal a kérdésben álláspontot dr. Almási Antal „Dologi Jog"-ában (1932. II. kötet 132—134. lap), ahol anyagi jogi szempontból feltétlenül helytállónak tartja a ranghely feletti rendelkezési jog végrehajtási lefoglalhatását. Nem tartja elfogadhatónak, hogy a Jt. 17. és 18. §-aiban ,,a törvény anélkül, hogy erre akár egy szót is vesztegetne, új végrehajtás alóli mentességet létesített" volna. Nem tartja elfogadhatónak, hogy ,,a rangsorral való rendelkezés személyiségi jog, amelynek gyakorlásába egyféle hitelezőnek sincs beleszólása". Konklúziója, hogy az anyagi jogi kérdés vitán kívül áll és „csak azzal kell majd megküzdenie a gyakorlatnak, vájjon miként vegye foglalás alá a rangsorozati végzést, vagy a rangsorfeljegyzést." Hasonló határozott állásfoglalást tartalmaz dr. Almási Antalnak a Jogtudományi Közlöny 1934. évi 46. számában „A jogszabályok ütközése a gyakorlatban" c. cikke is, ahol ép az eljárási és anyagi jogszabályok összeütközésének egyik klasszikus eseteként tárgyalja az előzetesen biztosított, vagy fenntartott ranghely lefoglalhatásának kérdését. Véleményünk az, hogy bár bizonyos' analógiák segítségül vételével, de mégis alkalmasak a jelenleg érvényben levő eljárási jogszabályok arra, hogy az előzetesen biztosított, vagy a fenntartott ranghely a jelzálog tulajdonosának hitelezője részéről végrehajtás útján lefoglalható legyen. Etekintetben nem tartjuk helyesnek dr. Almási Antal fent hivatkozott cikkének az eljárás