Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A tulajdonjog fenntartás kérdéséhez. (A nem fizetés esetén való viasszaigénylés

92 szól, hogy a Ht. 77. §. a) pontjára alapított házassági életközösség visszaállítására felhívó eljárásban az összes bizonyítandó adatok és ténykörülmények a kir. közjegyző által kiállítandó tanúsítványba foglalandók be. Az igazságszolgáltatás egysége és biztossága azt kívánja, hogy az Igazságügyi Miniszter Ur egységesen, esetleg novelláris úton felhívná a kir. közjegyzők figyelmét, valamint a kir. bíróságokat arra, hogy a Te.-nek és a gyakorlati élet kívánalmainak megfelelően járjanak el. Dr. Budinszky László. tulajdonjog fenntartás kérdéséhez. (A nem fizetés esetén való visszaigénylés.) Szászy-Schwarz Gusztávnak a magyar bírói gyakorlat irányítása körüli egyik érdeme a tulajdonjog fenntartás elismertetése. A 80-as évek első felében a Kúria gyakorlata megtagadta a tulajdonjog fenntartási kikötés hatályát. SzászySchwarz Gusztáv beható kritikájára a gyakorlat irányt változtatott és azóta 4 évtizeden keresztül a pactum reservati dominii érvénye a gyakorlatban vitán kívül áll. Minden jogintézmény felhasználható visszaélésekre és a tulajdonjogfenntartást e tekintetben igen sok támadás érte. Ma már az intézmény gazdasági értéke, a hitel igénybevétele mellett vásárló vevő javára mutatkozó előnye, (aki a tulajdonjogfentartás intézménye révén jut hitel útján a részére esetleg existenciát jelentő tárgyakhoz, amelyekhez a tulajdonjogfenntartás el nem ismerése esetén hozzá jutni nem tudna), vitán kívül áll. Legutóbb a gazdavédelmí rendelet tartalmaz oly intézkedést, amely a tulajdonjogfenntartás érvényességének elismerésén nyugszik,1) mint ahogyan az előző gazdavédelmi rendelet is tartalmazott hasonló intézkedést. A bírói gyakorlat megállapodottsága ellenére is úgy látszik a régi felfogás ereje itt-ott még felbukkan. A törvényszék, mint fellebbezési bíróság a tulajdonjogfenntartással eladott tárgy visszabocsátása iránt indított perben a keresetet az elsőbírósági ítélet megváltoztatásával elutasította, mert a szerződéses kikötést a jó erkölcsökbe ütközőnek és olyannak találta, mely a gazdaságilag gyöngébb fél kizsákmányolásával jár. A Kúria P. VII. 788/1933. számú ítéletével a másodbíróságnak ezt az ítéletét megváltoztatta és a keresetnek helyt adott, utalva arra, hogy a kereskedelmi törvény 352. §-a maga is megengedi, hogy az eladó a vételárkövetelés fedezésére az árut a vevő rovására eladja és helytelennek találta a törvényszéknek a korábbi 6300/1933. számú gazdavédelmi rendelet vonatkozó 4. §-ának másodbírói értelmezését is. Ha a törvényszék indokolása, amint az a kúriai ítéletből kitűnik, nem argumentált is a tulaj donjogfenntartási kikötés elvi érvénytelenségével, mégis a törvényszék döntése elvileg terjedne ki minden tulajdonjogfenntartási kikötésre, mert hiszen minden ilyen kikötésnek szokásos tartalma, hogy az eladó jogot nyer a vételári részletek nem fizetése esetére, hogy a tulajdonjog tárgyát visszaigényelje, azt szabad kézből való nyilvános árverésen a vevő terhére eladhassa. Nem a *) L. az idevágó cikket számunk jogalkotási rovatában.