Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Tartozási követelés vagy a pénzügyi jog viszonya a magánjoghoz

86 tagjaira egy rendkívül fontos és elég gyakori esetben erősen meg van lazítva: az időszaki lap politikai irányváltozása esetében ugyanis a kiadó nem élhet a rögtön beálló hatályú felmondással, ha a szerkesztőség tagja azért tagadja meg a közlemény megírását, mert az új politikai irány támogatására magát nem kötelezte.11) Mindmegannyi társadalmi s jogi különbség, mely a hírlapírókat a magántisztviselőktől élesen elválasztja. A jogegységi döntvénynek nemcsak a határozati része, hanem indokolása is elvi jelentőségű lévén, helyesebbnek tartottuk volna, ha a rendeletet az analógia legis segítségével alkalmazzák a hírlapírókra. Persze szembe kellett volna szállni a St. 60. §-ával és rámutatni arra, hogy a törvény szemlélete téves, mert a kiadó és hírlapírók között fennálló szolgálati viszony nem az általános magánjog alá tartozik. A szolgálati szerződés ugyan csak a kiadóra nézve kereskedelmi ügylet,12) de a szolgálati viszony a maga egészében kereskedelmi ügy, az alkalmazandó jogszabályok kútfői eredetének rangsorát tehát a Kt. 1. §-a határozza meg. A szolgálati jogviszonyra, mint kereskedelmi ügyre, ezek szerint — amennyiben az St. nem intézkedik, — elsősorban a Kt., illetve az ezt kiegészítő törvények és rendeletek alkalmazandók. Az 1910 1920. M. E. sz. rendeletben foglalt jogszabály ugyan jus speciale, de minthogy kereskedelmi ügyre vonatkozik és a legis ratio a hírlapírói munka jogviszonyában is ugyanaz, mint a kereskedelmi vállalat tisztviselőinek szolgálati szerződésénél, — az analógia alkalmazásának mi sem állott volna útjában.13) Fölösleges volt tehát szerintünk a külön világot élő hírlapírói rendet a tisztviselők osztályába besorozni. ///. dr. Nagy Dezső. „Tartozási követelés" vagy a pénzügyi jog viszonya a magánjoghoz. A civil jogásznak soha sem volt kellemes annak a transplantációs folyamatnak a szemlélete, amelynek útján a pénzügyi jog a magánjogi fogalmakat saját házihasználatára átveszi. Különösen fájdalmas azonban, ha ez a tendencia nem a pénzügyi hatóság rendeleteiben, hanem a legfelsőbb pénzügyi bíróság ítéletében nyilvánul meg és ha ez magánjogunk alapu) Az 1914: XIV. t.-c. 59. §. 2. bek. 12) K. T. 260. §. 1S) „Ob somit ein Tatbestand als Handelssache gilt, ist Vortrage insbesondere für die analógé Anwendung des H. G. B. und für die Geltung der ergánzenden Landeshandelsgesetze, sowie des Handelsgewohnheitsrechts vor dem allgemeinen bürgerlichen Recht." Goldschmidt: HandbucH des Handelsrechts, 473. old.