Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Tartozási követelés vagy a pénzügyi jog viszonya a magánjoghoz

»7 vető fogalmai körül történik. Ebben a vonatkozásban nem lehet szó nélkül elhaladni a m. kir. közigazgatási bíróságnak a közelmúltban hozott 196. számú jogegységi döntése mellett, amely a következőket mondja: ,,A biztosítéki összeg erejéig bekebelezett zálogjog kitörlését megengedő nyilatkozat, ha benne nyugta nem foglaltatik, állandó okirati illeték alá esik. De ha megállapítható, hogy a nyilatkozattal ténylegesen valamely tartozási követelésre szerzett zálogjog szüntettetett meg, úgy a nyilatkozat után az illeték érték szerint rovandó le. Indokok: Az illeték díjjegyzék 92. tétele értelmében az értékszerinti illetéknek csak azon törlési nyilatkozatoknál van helye, amelyekkel valamely tartozási követelésre szerzett zálogjog szüntettetík meg. Minthogy a biztosítéki összeg erejéig igénybevett jelzálog egymagában a jogot szerző fél javára a jogot adó ellenében tartozást még nem állapít meg, ha a törlési nyilatkozat csupán a biztosítéki összeg erejéig bekebelezett zálogjog törlésének megengedését tartalmazza és abban fennállott tartozás kifizetését elismerő nyugta nem foglaltatik, ettől csak állandó okirati illeték jár. Ha azonban a törölni rendelt zálogjog bekebelezésének alapjául szolgált okiratból az állapítható meg, hogy a biztosítéki összeg címén bekebelezett zálogjog szerzésének tulajdonképen tartozási követelés (vételhátrálék) szolgált alapul, vagyis a biztosítéki összegként bekebelezett zálogjog a valóságban tartozási követelésre szerzett zálogjog volt, úgy akkor a törlési engedély tartozási követelésre is és nem csupán biztosítéki öszszegre szerzett zálogjogot szüntetett meg, mely esetben a törlési engedély után az említett díjtétel második bekezdése értelmében az illeték az érték után rovandó le." A pénzügyi jog szempontjából ehhez a döntéshez kevés szavunk van; legfeljebb annyi, hogy a törlési engedélyek bélyegilletéke körül mutatkozó zavarok megszüntetésére a határozat aligha alkalmas, sőt valószínűleg újabb zavarok kútforrása lesz. A váltóhitelbiztosítéki jelzálogjog törlési engedélye a jelenlegi jogállapot szerint állandó okirati illeték, míg a váltóval nem fedezett keretbiztosítéki jelzálogjog törlése jelenleg V.2%-os illeték alá esik. A jogegységi megállapodás nem különböztet aszerint, vájjon a keretbiztosítéki jelzálogjog váltóval fedezve van-e. vagy sem, ami az eddigi pénzügyi szabályozással teljesen ellentétben áll. A helyzet tehát az, hogy a váltóval fedezett keretbiztosítéki jelzálogjog törlésére a döntés nyilván nem vonatkozik, míg a váltófedezet nélküli biztosítéki jelzálogjog törlése tekintetében a döntés előtt is a százalékos illeték volt lerovandó. Magánjogi szempontból azonban a döntés mindenesetre nóvumot jelent. A Jt. rendszerében a biztosítéki jelzálogjog szabályozásánál nem történt eddig discriminálás a tekintetben, vájjon a zálogjog ,,a valóságban tartozási követelésre" avagy pedig ,,csupán biztosítéki összegre" szerzett zálogjog volt-e. A Jt. rendszere a közönséges (forgalmi) jelzálogjog mellett ismeri a