Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A hírlapíró mint tisztviselő

85 értendők, az alsó határ azonban nincs megfelelően lerögzítve, illetve erősen idejét multa. Az ipartörvény pl. a könyvelőt és pénztárost csak a fontosabb teendőkkel megbízott iparos-, illetve kereskedősegédek között sorolja fél,7) a 779. sz. elvi határozat pedig ez alapon ez utóbbiakat ,,közönséges alkalmazottakénak nevezi, holott az élet felfogása és a kereskedelmi szokás szerint a könyvelők és pénztárnokok úgyszólván minden vonatkozásban tisztviselőszámba vétetnek. A segédszemélyzeti jelleg megállapításának mindenkor feltétele volt, hogy az alkalmazott szolgálata kereskedelmi tevékenységet öleljen fel. A szerkesztés és cikkírás természetesen semmiképen sem vonható a kereskedelmi tevékenység fogalma alá, azért a gyakorlat sem iktatta a hírlapírót a kiadóvállalatok kereskedelmi személyzetének kategóriájába.8) A tisztviselői munkakörnek azonban nem lévén feltétlen kelléke a kereskedelmi tevékenység, az 58. sz. J. D. a szerkesztőségi tagokat a kiadóvállalat tisztviselőinek minősíti és ez alapon az 1910 1920, M. E. sz. rendeletet a hírlapírókra alkalmazandónak tartja. A döntést — ismételjük — szociális szempontból helyeseljük, a szociológiai tudomány kutatásainak és tantételeinek alapján azonban kifogásoljuk. A hírlapíró hivatása ugyanis nem vonható a tisztviselői pálya fogalma alá, mert mindkettő merőben eltérő sajátossággal bír. A modern társadalom organizációjában nemcsak a közhivatalnoki, hanem a magántisztviselői minőség is rendszerint feltételez bizonyos előképzettséget, szakvizsgát; a tisztviselő munkájától mindenkor elválaszthatatlan az ügyiratok (akták) készítése és elintézése; a tisztviselők rendszeres és folyamatos működésének pedig szükségszerű következménye a bürokrácia kitermelése, annak minden előnyével és hátrányával együtt.9) A hírlapíró munkája mindezzel szöges ellentétben áll: a tehetségen és tudáson kívül más kvalifikációhoz kötve nincsen, a gondolatok előzetes írásbafoglalása nem okvetlenül szükséges,10) a bürokrácia pedig egyenesen megölője a modern újságírásnak. Az összes kereskedelmi alkalmazottakra és így a tisztviselőkre is kötelező erős függőségi viszony a szerkesztőség 7) Az 1884: XVII. t.-c. 92. §-a. *) B. T. 61/1911. (H. D. VI. 131.) 9) Max Weber: Grundriss der Socialoekonomie, Wirtschaft und Gesellschaft II. Halbband Bürokratie, 650. old. 10) A legsikerültebb tudósításokat telefonon mondják be a szerkesztőségeknek. Ady Endre éjjel kávéházi asztalra írta egyik leg• szebb versét, ami a másnap reggeli újságban már meg is jelent