Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A hírlapíró mint tisztviselő

84 gítés, az általános magánjog szabályai szolgáljanak zsinórmértékül.1) Ezen törvényhely eleve útját állta annak, hogy az 1910/1920. M. E. sz. rendeletnek a végkielégítést megállapító intézkedései a hírlapírók jogviszonyaiban is szóba kerülhessenek. A rendelet tudvalevően az általános magánjog területén nem hatályos, mert kifejezetten csak azoknak szolgálati viszonyára terjed ki, akik kereskedőnek vagy iparosnak vállalatában mint tisztviselők vagy kereskedősegédek vannak alkalmazásban.2) E rendelet különben kezdettől fogva még alapvető kérdésekben is sok vitának volt forrása,3) aminek legfőbb oka, hogy a háború előtt rendszeresen kiépített munkajogunk úgyszólván teljesen hiányzott. Nemcsak a törvényhozás, de a legkitűnőbb jogászok is érzéketleneknek mutatkoztak a modern magánjognak azóta rendkívüli jelentőségre emelkedett ezen fejezete iránt.4) Érthető tehát, ha a munkajognak még a műkifejezései és fogalmi meghatározásai is hosszú időn át tisztázatlanok és zavartkeltők voltak. A jogforrások (kereskedelmi és 'ipartörvény) csak segédszemélyzetről, segédekről, mint a legáltalánosabb alkalmazotti kategóriáról intézkedtek, a tisztviselők fogalmát azonban nem ismerték. Első pillanattól kezdve kétségtelennek tünt fel, hogy e források kategorizálása nem kielégítő s a bírói gyakorlatra hárult a segédszemélyzet mellett a többi alkalmazotti kör jogi körülhatárolásának feladata. A judíkatura azonban még mindig nem tisztázta az alkalmazotti kategóriák kérdését eléggé elvi élességgel; a 319. sz. elvi határozat például a segédnek olyan tág fogalmát adja, hogy abba nemcsak a tisztviselők, hanem még a 40. sz, J. D. által főtisztviselőnek titulált alkalmazottak is belefoglalhatok.5) A magánalkalmazottak hierarchiája az újabb elvi határozatok szemlélete alapján a következőképen alkui: 1. segédszemélyzet, 2. a segédszemélyzet körén felülemelkedő és a fölé helyezett tisztviselő.6) A tisztviselők felső határát megvonta ugyan a 774. sz. elvi határozat, mely szerint tisztviselők alatt a vállalatok kereskedelmi igazgatói is . . . egyebekben az általános magánjog szabályai irányadók. 1914: XIV. t.-c. 60. §. 2) 1910/1920. M. E. rendelet 1. §. 8) 774., 779., 784. sz. elvi- és 40., 41. sz. jogegységi határozatok. 4) Dr. Besnyő: Szászy-Schwarz emlékezete, 63. oldal. °) „Aki a főnökkel szemben alárendeltségi viszonyban áll és egész tevékenységét vagy legalább annak egy bizonyos munkaidőhöz kötött részét állandóan a főnök részére kötötte le, segédnek tekintendő." 319. elvi határozat. e) 779. sz. elvi határozat.