Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A 60. és 61. sz. jogegységi határozat. (Biztosítási jog)

su adott kérvényért megfelelően mérsékelt díjat, vagyis lényegesen kevesebbet áüapíl meg, mint amennyi a Te. 63. §-ának negyedik bekezdése szerint jár". A Kúria ilyértelmű utasításjellegü indokolása után kíváncsiak vagyunk, egyes vidéki bíróságok milyen skálát fognak alkalmazni e kérvényeknél, mikor kisebb ügyekben ilyen utasítás nélkül is fizetési meghagyások és végrehajtási kérvények költsége fejében sokszor olyan díjat állapítanak meg, mely a bélyeg és az esetleges portóköltséget sem fedezi. 60. és 61. sz. jogegységi határozat. (Biztosítási jog.) „Ha a kötelezett a kárbiztosítás hatályának beállta után fizetendő díjat az esedékességkor vagy a neki engedett halasztás elteltéig nem fizeti meg, a biztosítónak az 1927: X. t.-c. 5. §-ában előírt figyelmeztető felhívást a teljesítés elmulasztása napjától számított 30 nap alatt kell elküldeni." Nem lenne érdektelen feladat a határozat viszonyát a fennálló törvényes rendelkezésekhez és a bírói impérium kereteihez meghatározni már csak azért sem, miután tudomásunk szerint első ízben történik meg, hogy deklaratív bírói határozat jogvesztő határidő számszerűségét analógia útján állapítja meg. Miután azonban a határozat „legís habét vigorem" materiális helyességének vizsgálata nélkül inkább a hatálybalépte által előállott helyzettel kell foglalkoznunk és előrebocsájtásként azt kell mondanunk, hogy az korántsem olyan kristálytiszta mint ahogy egy jogegységi határozat kihirdetése után kívánatos volna. Mint a P. J. 1933. decemberi számában rámutattunk, a határozat célkitűzése szerint csupán az az egyetlen kérdés volt eldöntendő, hogy az utólagos teljesítésre való felhívást a biztosítónak milyen időpontban kell elküldeni. Ezt a kérdést a határozat el is döntötte, azonban a döntés vitakérdések egész sorát vetette fel épen a határidő számszerűségének váratlan meghatározása által. A most felmerülő és átütő jelentőségű kérdés az, hogy mi a jogállapot ott, ahol a biztosító a határozat meghozatalakor már túl volt az esedékeségtől számított 30 napon és a felhívást még nem küldte el1) és mi lesz a jogállapot akkor, ha az új 30 napos határidőt a jövőben mulasztja el. Hogy ennek a kérdésnek lényegéhez és — álláspontunk szerinti — eldöntéséhez közelebb jussunk, röviden vizsgálnunk kell a határozat előtti jogi helyzetet. Mindezideig ugyanis a „felhívás elkésettsége" fogalom és ennek jogi hatásai ismeretlenek voltak. Ha a biztosító a biztosítás hatályának beálltakor fizetendő2) díjat az esedékességtől számított 90 napon belül nem érvényesítette, a szerződéstől elállottnak volt tekintendő. ///. dr. Szigeti László. *) Miután a Kúria eddigi gyakorlata értelmében evvel egy évig ráért. 2) 1927: X. t.-c. 4. §.